Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból

sal felhasználtak öncéljaik kizsákmányolására akkor és azon időben, amikor hasonrangú és tanulmányú polgártársuk nehéz verejtékkel küszködve keresheti csak maga s családja napi kenyerét.

így lettek és nőttek óriási gyorsasággal napszámosokból csaplárosok, alkuszok, vállalkozók s mindenféle mesteremberek, sőt orvosok, ügyvédek, építészek s próféták is.

A mesterember, régi céhrendszeréből kivetkőzve s jogaitól megfosztva, meghasonolva önállásával, csakhamar kereskedővé, földesúrrá, tudákos egyéniséggé lett.

Az elcsapott diák e reá nézve legszebb korszakban felhasználva sógori, rokoni támogatást, majd jegyző, szolgabíró, ügyvéd, képviselő s mi szép, mindenre hivatottnak képzelé magát, természetesen csak úgy naturalistice.

És ebben a korszakban lépett fel az elégedetlenség, a bizalmatlanság, a becsületes munkásnak önmagával való meghasonlása, az irigység s a haszonlesés ideje beállott.

Modern élvezetek, a divat s a kényelem oly erővel nehezedtek becsületes, munkás családapa vállaira, hogy megfeledkezve apai hatalmáról, gyermekének neveléséről, a sok naturalista zsenik módjára útnak ereszté szerencséje megállapítása céljából egyetlen reményét, gyermekét, kit ma ősz fürtjeivel sok esetben ott a börtönök vagy elvetemült házak mélyében csak mint árnyékot pillanthat meg. Miért és kikkel vannak túltömve börtöneink? Ezt a statisztika jövőben kimutatja, biztosan állítható az, hogy legtöbb bűn s embertelenség ott és akkor fogamzott, amikor a tanulatlansága a nagyravágyás- sal párosulva beteggé tévé az embert, vele a társadalom többi osztályait is.

Régente, de még a közelmúltban, e század derekán is, tudománnyal vagy oly szakmával, melynek keresztülvitele községen kívül esett s huza- mosb távollétet föltételezett, csakis tehetősebb polgárok, nagy vagyonnal rendelkező úri családok tagjai foglalkozhattak; ritka esetek azok, ahol egy nagyúri szeszély itt-ott a szegény sorsú családok lángeszű gyermekeit is saját költségén neveié.

Ma mindez oly fordulatot vett, hogy a földész, ki tapasztalatait csak apjától öröklő, már a szakiskolák falai közt keresi azt, ami létét jobban biztosítja. A mesterember az inaséveivel már nincs megelégedve, látogatja az ipariskolákat, s csak azért, hogy a külföld versenyével s a honi modern kívánalmaival lépést tarthasson. Az a kereskedő, ki boldogulni óhajt, mielőtt tanulónak szegődnék, végighallgatja a reál- vagy a kereskedelmi iskolát, ellátogat külföldre, s úgy kezdi meg üzletét a konkurenciának minden finom szálai ismeretével. A tanító ma nemcsak nyelvismerettel, hanem végzett s alaposan értett tananyaggal kénytelen védeni álláspontját, s a törvényszabta kellékekkel bírni állásának elnyerése végett.

Az orvos, ki ma egyszersmind egyetemi tudor is, nem elégszik meg puszta diplomával, ellátogat a koródákba, s részint itt, részint hazájától tá122