Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból
Hogy én káplánomat akarom második tanítóul, azt minden embernek kell hogy köszönettel vegye, hisz én ezáltal csak a közjót akarom előmozdítani; a káplánnak először is van lakása nálam a plébánián, s így nem kell építeni, másodszor pedig meg fog elégedni 150-180 forinttal, amely összegért nőtanítót nem kapunk, harmadszor pedig azon terhet vállalom magamra, melyet eddig káplánom viselt, s csakis azért, hogy Gács városának boldog jövőjét szívemen hordozom. Azt, hogy ki tanítsa a leányokat, ki pedig a fiúkat, azt majd az iskolaszék határozza meg, egyelőre is az volt mondva, hogy a káplán fogja a fiúkat tanítani, s nem a leányokat, mint ezt Kosztka úr elferdítve adta. Végre pedig azt jegyzem meg, hogy itt iskolát a római katolikus hitfele- kezet épít a közjóért, és nem más, s ha Kosztka úrnak tetszik, építsen a magáéból, de felekezeti ügyeinkbe ne avatkozzék; mi, katolikus felekezet, építhetünk, ahogy akarunk, fogadhatunk tanítónak, akit akarunk. A gácsi közönség mindég a legszebb egyetértésben élt egymás között, és hiszem, hogy fog élni ezentúl is. Én a gácsi polgároknál örömmel azt látom, hogy kálvinista, katolikus, lutheránus, zsidó egymást őszintén szeretik, s kell is, hogy egymást szeressék, mert „Omne regnum in se divisum deso- labitur". Iskolánk, ha katolikus jellegű is, örömmel és szeretve fogadja be a különböző hitű kisdedeket, akik különben is oly arányban fizetik a tanítót, mint katolikus gyermekeink. Ha Gács városa és annak polgárai az iskola- építkezés körül tesznek is valamit, azt jószántokból teszik, itt semmi kényszernek helye nincsen, és hogy valóban teszik is, mutatja a példa: az anyagnak egy nagy része máris iskolánk mellett van. Isten velünk, ad revidere! Miessl Zsigmond plébános 3. a) Kosztka Tivadar: Gácsi leányiskola Losonc és Vidéke, 1885. július 26., 2. p. Hogy a leányoknak szánt tanterem épül, első helyen Őfelsége, a király 100 forint, Stricker Ede 100 forint, Wohl 50 forint, Weisz és Engel uradalmi bérlők aratásidőben az összes igavonó állataival való fuvarozásnak 100 forintot meghaladó értéke, s több névtelen nemes szívűek nagyobb-kisebb összegeiért kell benső köszönetét mondanunk. Ennek létrehozásának fáradságáért elismeréssel adózunk a gácsfalvi plébános úrnak is, s kívánjuk, hogy úgy a nemes szívű adakozókat, mint a tisztelendő urat az Ég áldja meg. Eddig az épület. 119
