Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból
Ha az élő és élettelen természet folytonos haladásban van, szabad-e az embernek, a természet e legszebb koronájának hátramaradni? Bizonyára nem! Neki is haladnia kell, haladnia kell öntudatosan és ésszerűen azon cél felé, hol valódi műveltséget talál; használnia kell azon eszközöket, melyek őt céljához legbiztosabban érni segítik. Ezen szép szavak erejénél fogva harcolnunk kell a szellem szolgasága s elbutulás ellen, akarnunk kell, hogy a legkisebb gyermek a legmagasabb tanokig emelje fel lelkét, hogy gyakorlati oktatás által szellemi, lelki tehetségei kifejlődjenek. Iskolákat kell teremtenünk ott, hol olyanoknak létesítéséről senki sem gondoskodott, mert a latin közmondás is azt mondja: „Ignorantia omnium malorum origo est." Eltitkolni nem lehet, hogy mindenütt mozgalom uralkodik a szellemi és anyagi haladás felé, s mi hátramaradjunk? Hogy jobb iparosokra, jobb, képesebb, gyakorlottabb földművelőkre van szükségünk, ki fogná ezt tagadni? S ha senki sincs, ki ezt tagadná, úgy kérdem, mi lesz ennek leghathatósabb előmozdítója? Nem más, mint az oktatás. Nemsokára bekövetkezik, hogy aki nem tud semmit, nem keres semmit; s ugyanezt szoktam mondogatni én is kedves jó gácsi híveimnek, midőn őket mindég és különösen arra serkentem, hogy gyermekeiket iskolába szorgalmasan járassák, hogy legfőbb gondjaik közé tartozzék gondoskodni arról, hogy gyermekeik a kellő és szükséges oktatásban részesüljenek, mert maholnap úgy leszünk, hogy a tudatlan koldus lesz. Mindenütt küzdelem, mindenütt előrehaladnak. Részemről megvallom, nem szeretek hátramaradni, s így, midőn az egész világ halad, nekünk gácsiaknak sem szabad hátramaradnunk. Mindenekelőtt éreznünk kell azt, hogy szükségünk van haladni a korral, melynek ellentállni nem lehet. Az anyagi és erkölcsi haladás eszközei között legfontosabb a nevelés ügye, és azon intézmény, hol ez rendszeresen kezdődik, hogy minket az élet gyakorlati pályájára előkészítsen és bevezessen. Ezen intézményt iskolának nevezzük. Iskoláról, tanításról és nevelésről beszél ma minden művelt nemzet, minthogy ezeknek fontosságát érti és érzi. Ezen kérdések iránti érdekeltség visszhangzik hazánkban mindenütt, s kell, hogy visszhangozzék nálunk, Gácson is. Midőn Gácsfalva plébánosává kineveztettem, első és fő teendőm volt a nevelésügyet, az iskolát szemügyre vennem, hol csakhamar azon szomorú tapasztalatra jöttem, hogy itt bizony az iskolaügy, ha nem is ment visszafelé, de előre sem, miért is ab initio minden igyekezetemet oda fordítottam, hogy e nagy bajon gyökeresen segítve legyen. Gácsfalusi iskolámat - mely felette kicsiny volt - alig pár heti ittlétem alatt Isten segítségével rögtön rendbe hozattam, ellátva azt egyúttal mindazon szükségesekkel, melyeket a törvény előír. Hanem gácsi iskolámat rendbe hozni, az volt ám a nagy feladat! 130 iskolás gyermek, egy ronda iskolaépület, egy tanító, borzasztó állapot!!! 116
