Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból

Losonc, kedves szomszédvárosunk igen jól tudja, hogy népünk szegény, de hogy miért szegény?

Sapienti pauca! - Első és főkérdés itt az volt, hogy és miképpen lehetne e nagy bajon segíteni. Koldulni - s minthogy a tisztességes koldulás, mint mondani szokták - nem szégyen, hozzáfogtam hát én is a kolduláshoz, s hogy jól koldultam, bizonyítja leginkább az, hogy bugyellárisom 4 hónap alatt 810 forinttal telt meg.

Rajta tehát most, iskolát renoválni, két tantermet építeni, azokat a törvény szigorú követelményeihez képest minden szükségesekkel felszerelni, egy második tanítóról gondoskodni, szóval: gondoskodni a gyermekről, általa és benne a jövő nemzedék jólétéről!

Hogy tervem gyorsan sikerüljön, mely halasztást nem ismer, összehívtam gácsvárosi polgártársaimat, előadván nekik a dolog mibenállását; beszélgettünk, tanácskoztunk s utoljára is abban állapodtunk meg, hogy építsünk, s most, midőn e sorokat írom, auxiliante Deo hozzá is fogtunk, s hiszem, hogy a közeledő iskolaév két szép tanteremben működő két tanító úrral, kiknek egyike káplánom lesz, fényesen meg is nyílik.

Hogy honnan szereztem az említett 810 forintot, azt majd csak később mondom meg, most egyelőre csak annyit, hogy e 810 forinthoz 100 forinttal tekintetes Stricker Ede gyáros úr, 50 forinttal pedig a közbecsülésben álló Wohl Herman losonci polgár és nagybirtokos urak járultak, kiket is a jó Isten családjaikkal együtt áldjon meg! Igaz ugyan, hogy pénzünk kevés, de hiszem a jó Istent, hogy megsegít, miért is ha az építkezés be lesz fejezve, tartunk iskolánk javára egy szép mulatságot, melyre máris előre van szerencsém meghívni a vidék szép közönségét, hogy mulatságunkban szívesen részt véve, azt filléreikkel támogatni szíveskedjenek.

E becses lapok hasábjain nem régen azt írta Kosztka Tivadar gyógyszerész úr, hogy Gács városa nagyon el van tótosodva; igaza van tökéletesen, de miért, azt ne kutassuk, hanem tegyük hát a hibát jóvá mi! A jelenleg működő Paulovszky Nándor tanító úr a magyarosodás terén nemcsak hogy eleget nem tett, de sokat is tett; 1880-tól mai napig 90 gyermek került ki iskolájából, akik magyarul jól beszélnek: ez évben a magyar éneken és imádságon kívül több tantárgyból magyarul feleltek, aztán pedig a nem régen kapott 100 forintos jutalomdíj sem volt ingyen adva; s ha az említett tanító úr mindeddig csudákat nem is mívelt, azt ki-ki be fogja látni, ha tudja, hogy gondjaira évenkint 130 tanköteles gyermek volt bízva, márpedig 130 gyermeket egy tanteremben kellőleg oktatni, majdnem teljes lehetetlenség.

Losonc városának szomszédságában lehetni egyik büszkeségünk, s hogy ezen szomszédságra csakugyan méltók legyünk, minden igyekezetünk oda lesz irányozva, hogy fényében gyönyörködve véle haladjunk.

Szeptember elseje lesz azon nap, melyen iskoláinkból a tót szó ki lesz küszöbölve, a tantárgyak tisztán édes hazánk nyelvén fognak előadatni,

117