Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Függelék
délután a portásnál tudakozódtam, vajon ebben a kollégiumban van-e magyar. A felelet az volt, hogy a portás subito szóval eltűnt, s egy pillanat alatt jött egy fiatal, szikár külsejű, középnagyságú, megszeppent kispappal, aki, ha jól tudom, Prohászkának mutatkozott be, szíves vendégszeretettel fogadott, bizonyára azt hitte, hogy nagy szükségben vagyok. Egy kis ebédet az iskola padján velem elfogyasztott... Lehet, hogy ez a Prohászka a sokat szereplő püspök, aki engem akkor szegény bohémnak nézett."286 A Prohászka Ottokár életét is kutató Móser Zoltán az egyik munkájában így emlékezett meg erről az eseményről: „Csontváry önéletrajzát olvasva Szabó Ferenc SJ a következő mondatra figyelt fel: »Meggyőződtem arról a Collegie Austro Hungaricoban [sic!], hogy ott egyetlen magyar Prohászka nevű kispap tanul, aki szívesen, de félénken fogadott, és egy tányér supát belém is csúsztatott.« Ebből a rövid megjegyzésből tudjuk meg egyáltalában, hogy a két rendkívüli ember valaha is találkozott... Prohászka naplójában ugyanis ezzel kapcsolatban semmilyen adat sem található. Pontosítva a történetet, az bizonyosra vehető, hogy 1881 húsvétszombatján Csontváry több sikertelen próbálkozás után végül is a Collegium Germanicumba kért bebocsátást, miután az otthon megadott címek közül senkit sem talált meg: a San Pietro német gyóntatója sem volt otthon, a magyarok zarándokháza nem volt nyitva, az egri pap ismerőse sem tartózkodott Rómában. Utolsó reménye az volt, hogy a jezsuiták kollégiumában megtalálja azt a magyar kis- papot, akivel szót válthat... Útközben tudatosan koplalt, bizonyára Rómában is éhezett. Ezért is sokatmondó az a megjegyzése, hogy a szerény, félénk »Prohászka nevű kispap« még egy tányér levessel is megkínálta... Alighanem soha nem látták később egymást, de nekünk óriási kincset jelent a két római zarándok találkozása!"287 Prohászka Ottokár valóban püspök lett, nem is akármilyen. Kosztka később, már festői képességeinek teljes tudatában, elküldte neki az egyik füzetét, amit Prohászka a Székesfehérváron, 1917. július 6-án keltezett, a budapesti, Fehérvári úti műterembe címzett levelében meg is köszönt: „Mélyen Tisztelt Uram! Nagyon köszönöm szívélyes megemlékezését, s azt, hogy érdekes füzeteivel megtisztelt. Kiváló tisztelettel, Prohászka O."288 Azt viszont bizonyosan kevesebben tudják, hogy a Prohászka család 1866-ban Losoncra költözött, amelynek római katolikus magyar iskolájában a nyelvet alig ismerő kisiskolás Ottokár három évet töltött el. Kiválóan tanult és osztályelső lett. Nemcsak tantárgyként tanulta meg itt a magyar 286 Csontváry-dokumentumok /., 68. p. Prohászka 1875 és 1882 között töltötte Rómában kollégiumi éveit. 287 MÓSER Zoltán: Arcélek, arcvonások. Kortárs Online, 2009/7. szám, http://www . kortarsonline.hu/regiweb/0907/ moser.htm. 288 Csontváry-dokumentumok /., 114/a), 141. p. 99
