Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

1687

Először: Amikor a követek, Isten adja, szerencsésen megérkeznek majd Pozsonyba, úgy a jelenlegi uralkodót (clementissimus, charissimus), mint fiát, a megkoronázandó József főherceget (serenissimus) igyekezzenek nagyon szerényen és szolgálatkészen köszönteni az ország karaival és rendjeivel együtt, örök hűségük igen alázatos felajánlásával.

Másodszor: Mielőtt magára a koronázásra sor kerülne, ha I. Lipót is óhajtja, és ebben atyai lelkülete miatt nem is kételkednek, a követek azon legyenek, hogy szilárdítsa meg az ország köznyugalmát, orvosolja az országlakók panaszait, diplomájának összes javaslatát kegyesen váltsa valóra, és ugyanezeket - igen súlyos büntetés azonnali kiszabásának terhe alatt - a jövőben is országszerte és az ország minden rendjére nézve szentül és sérthe- tetlenül tartassa be. Arra is serényen ügyeljenek, hogy ha valaki a diploma értelmezésébe fogna, nehogy azt eredeti értelmétől megfossza.

Harmadszor: Jóllehet a legutóbbi soproni országgyűlés24 óta a megyét az evangélikus vallás szabad gyakorlásában nem akadályozzák, a vallásgyakorlás esetében igen sokan nem csekély erőszakot és heves indulatot, templomok, parókiák és más egyházi javadalmak elvételét, papjaik elűzését tapasztalták. A követek munkálkodjanak azon, hogy ugyanezek a diploma szerint elégtételt kapjanak és másokat is kevéssé zaklassanak, és hogy továbbra is meghagyják őket templomaik, egyházaik használatában és birtokában. Hasonlóképpen kell eljárni a katolikus vallás részéről is, ha az valahol valami kárt szenvedne. Eközben a követek sürgessék, hogy az 1681. évi soproni országgyűlésen a vallás ügyében az evangélikus rend tudomása, egyetértése és akarata ellenében hozott és alkotott későbbi két pontot, amelyeket az evangélikusok nem fogadtak el, és még az uralkodónak sem mutattak be megerősítésre, semmisítsék meg és töröljék el.

Negyedszer: Egyenként elsorolni, hogy a zavargások idején mennyi elnyomatást és erőszakot tapasztaltak a nyomorult országlakók, úgy a nemesek, mint a nem nemesek a német katonaság részéről, kevés lenne az idő. Ezért röviden kell elmondani, hogy mikor a megye követeit elküldték a tisztekhez, azok nemcsak orcátlanul és embertelenül kezelték őket, de semmi fáradságot sem kíméltek, hogy a mocskolódásokkal és gyalázkodásokkal illetetteket erőszakkal, akaratuk ellen való szerződésekre és pénzbeli ígéretekre kényszerítsék, sőt kényük-kedvük szerint a megyét számtalanszor adóztassák, felbecsüljék és sarcolják, és a fizetni nem akarókat súlyos katonai végrehajtásokkal terheljék, valamint a megye tisztviselőit bebörtönözzék és bilincsbe verjék, a szerencsétlen népet pedig iszonyú csapásokkal megpróbálják, sőt az életétől

24 A Thököly-felkelés után a soproni országgyűlés megerősíti a bécsi béke pontjait, és „a földesurak jogának tiszteletben tartásával" szabad vallásgyakorlatot engedélyez a protestánsoknak a Királyságban (11 északnyugati vármegyében csak a becikkelyezett, úgynevezett artikuláris helyeken, a többi 19 vármegyében a fennálló felekezeti viszonyoknak megfelelően).

86