Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

Előszó

egy becsületsértési ügy szerepel. Említésre méltó még az ítélet szigora és a kiszabott büntetés súlyossága miatt egy széksértési eset, de előfordulnak még adósságbehajtási esetek, egy gyámsággal kapcsolatos visszaélés és egy korábban történt peregyezség szövegének közlése, bár az utóbbi ügyek már nem törvényszéken, hanem közgyűléseken kerültek napirendre.

A megye vezetése számos esetben kereste meg a nádort, a főispánt és több katonai parancsnokot, hogy segítsen a törvényhatóság helyzetén, illetve - joggal tartva a katonai végrehajtástól - ajándékokkal próbált enyhíteni kiszolgáltatott helyzetén.

1687 januárjában a szolnoki, szegedi, hatvani és nógrádi területeken megkezdte működését a Szerzeményi Gondnokság (Praefectura Acquistarum). A bejegyzésekben nyomon követhetőek a megyének adott első utasításai, továbbá a Caraffa generális által az uralkodó hűségére megtérteknek biztosított amnesztia. Említésre méltó még az I. Lipót által Pozsonyba meghirdetett országgyűlésre kiküldött követeknek adott utasítás, melynek 15 pontja a megyei nemesség sérelmeinek és követeléseinek foglalata. Az uralkodó, illetve utóda, a megkoronázandó fia iránti hűségük biztosítása mellett szót emeltek a szabad vallásgyakorlásért, továbbá a katonaságtól elszenvedett erőszakoskodások, végrehajtások valamint a katonai parancsnokoktól elszenvedett megalázó bánásmód ellen. Kérték az uralkodótól a pénzrontás megakadályozását, és hogy a házasságtörési esetekben az egyház ne akadályozza a világi bíróságok működését, a ténylegesen vétkes fél megbüntetését.

A következő évek folyamán I. Lipót tovább kamatoztatta a nemzetközi segítséggel elért hadisikereket a magyar rendekkel szemben, folytatva az ország alkotmányos rendjének felszámolását és teljes betagozását a Habsburg Birodalomba. A rendek megtöréséhez nem riadt vissza a megfélemlítés eszközétől sem. Ugyan az 1687. évi országgyűlés 1688 januárjában szentesített törvényeiben már szerepel az úgynevezett eperjesi vésztörvényszék működésének beszüntetése, de a protestáns nemesek és polgárok ellen az előző évben ott koholt vádaknak és végrehajtott kegyetlen ítéleteknek nem kis szerepük volt abban, hogy a rendek az említett országgyűlésen lemondtak szabad királyválasztási jogukról és az Aranybulla ellenállási záradékáról, elismerve a Habsburgok osztrák ágának fiágon öröklődő királyságát.

A töröktől visszafoglalt területeket - a magyar törvények ellenére - a fegyverjogra hivatkozva az Udvari Kamara fennhatósága alá rendelték. Az ott fekvő birtokok sorsáról az 1688 decemberében felállított Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Commissio) döntött. Feladata a törököktől visszahódított területek birtokviszonyainak rendezése volt. Új szerzeménynek számított minden visszafoglalt területet, a régi tulajdonosok csak birtokosi jogaik igazolása és a birtok értékének 10%-át kitevő, fegyverváltságnak nevezett megváltási összeg lefizetése után kaphatták vissza ezeket. A császárhű arisztokrácia és a katolikus egyház kedvezményeket élvezett, de tekinté6