Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

Előszó

lyes „gazdátlan" földterületek jutottak a háborúban érdemeket szerzett hadvezéreknek, sőt az udvar olyan hitelezőinek is, akiknek akkor másképpen nem tudtak fizetni.

Míg a felszabadító harcok újabb súlyos pusztításokat hoztak az országra, a háború megtorpanása tovább nyújtotta a lakosság már addig is az elvisel- hetetlenségig fokozódó megsarcolását. Annak ellenére, hogy a hadjáratok költségeihez az örökös tartományok is hozzájárultak, a költségek tetemesebb részét végig a Habsburg fennhatóság alatt álló megyék állták. A bevételek azonban még így sem voltak elegendőek, ezért az uralkodó az európai hatalmak, a pápa, a Német Birodalom, sőt az itáliai Odescalchi bankárok anyagi segítségét is igénybe vette. Csak amíg az örökös tartományokban és a többi említett országban az adó pénzben és egy összegben volt leróható, addig a magyar parasztságot a természetben fizetett juttatások körüli visz- szaélések, sőt nem ritkán puszta kegyetlenkedések is sújtották. Az addig a töröknek szolgáló, fuvarozásra és várépítésre kényszerített magyar parasztokat éveken át a télire is ott maradó császári katonaság ellátása terhelte, akik állandó követelőzéseikkel, a megállapított porciók keveslésével, a természetbeni juttatások árának önkényes megállapításával nap mint nap keserítették a megmaradt lakosság életét. A jegyzőkönyv bejegyzéseinek nem kis részét 1688-ban is a porciók mennyiségének csökkentéséért folytatott kitartó és hiábavaló alkudozás teszi ki. Terheiken továbbra is a megszálló katonaság tisztjeinek juttatott ajándékokkal igyekeznek könnyíteni. Néhány bejegyzés tanúsága szerint a megye is megindította harcát elveszett területeinek visszaszerzéséért és az onnan befolyt jövedelmeinek megtartásáért. Van példa az Udvari Kamara által elkövetett birtokelkobzásra is.

Az előző évekhez képest 1688-ban több törvényszéki ügyet tárgyaltak, melyek elsősorban hatalmaskodások voltak, de szerepel két, több ízben tárgyalt emberölési ügy is.

A következő, 1689-es esztendő nem számítható Nógrád megye történetének legsikeresebb, legbőségesebb esztendei közé. Bár az országot már nem járják keresztül-kasul a Szent Liga hadai, Buda rég szabad, s a császári katonaság a Balkánon küzd a törökkel, ennek ellenére a vármegye még mindig a hadak igáját nyögi. A porciók késedelmes befizetése miatt a katonai végrehajtás réme fenyeget, amitől a megye csak súlyos kölcsönök árán tud meg- menekedni. S mivel a hitelezők is egyre szorongatják a megyét, így részint újabb kölcsönöket kényszerül felvenni, részint különadók formájában a kézművesekre, illetve egyes községekre hárítja e terheket, sőt a protestáns lelkészekre, és a katolikus papokra is megpróbálnak terhet kiróni, amit később azonban visszavonnak. Bár a legutóbbi, 1687. évi országgyűlés nyomán - melyen a rendek az ellenállási záradékról való lemondás mellett az uralkodó elé terjesztették sérelmeiket - a nádor kieszközölte a porciók és egyéb katonai terhek könnyítését, ám a katonai kormányzat nyomására e rendel7