Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)
1689
tékokat, ami előnytelen lenne számára a per szempontjából. Ilyenféle eltiltás soha nem is volt gyakorlatban. Továbbra is kéri az iratok felolvastatását, annál is inkább, mert azokból az alperesre bizonyíthatja a vádat. Az alperes továbbra is köti magát az eddigi gyakorlathoz, és továbbra sem hajlandó kiadni a bizonyítékokat. A felperes a törvényszék ítéletére hagyja a dolgot, és továbbra is kéri az iratokat. A törvényszék megengedi a felperesnek az okiratok felolvasását, s annak megtörténte után a felperes szerint a benyújtott bizonyítékok ugyanúgy az alperes ellen is vallanak, és rá vetül a gyanú árnyéka. Ez alól pedig csak úgy tisztázhatja magát, ha huszadmagával „tisztítóesküt" tesz, egyébként pedig elővezetik a nőszemélyt is, és mindkettejüket letartóztatják. Az alperes, tagadását továbbra is fenntartva, újra megerősíti, hogy saját személyében hajlandó esküt tenni, ugyanis huszadmagával csak akkor lenne köteles esküt tenni, ha vizsgálólevelet (inquisitoria) adtak volna ki ellene, vagy pedig a bizonyítékok alapján erős lenne ellene a gyanú, vagy pedig ha nem tudna semmit sem a szajha bűntársaira bizonyítani. Jelen esetben egyik eset sem áll fenn, s mivel a magisztrátus a tanúbizonyságokat megvizsgálhatta - amelyet egyébként nem lett volna köteles, de a könnyebbség érdekében megtörtént -, s mivel ezek alapján a vád nem bizonyítható rá, a Hármaskönyv II. részének 32. címe alapján62 - mivel a felperes semmit sem tudott bizonyítani (actore deficiente in probe), ezért az alperest szabadon kell bocsátani - felmentését kéri. A felperes az előbbiekre válaszul kifejti, hogy mikor az alperes a Hármaskönyv fent idézett részébe veti a bizodalmát, bizony nem jól jár el, mert az inkább a magisztrátus, tehát a felperes javára szolgál és az alperes ellen szól, mert bár ezek a kivizsgálólevelek az alperes kérésére lettek kiállítva és megfogalmazva, azok az alperes ellen szólnak. Nem áll tehát gyanún felül az alperes, mert ugyancsak az általa kiállított bizonyságlevelekből kiderül, hogy maga a nő is terhelő vallomást tesz rá nézve. Másrészt más áll jogában az ügyészségnek, és a magisztrátusnak, és megint csak más azoknak, akikről a fent idézett szakasz szól. Ezért, mivel az alperes által felhozott érvek nem bizonyítják kérése jogosságát, és nem érvénytelenítik a felperes ügyvédjének bizonyítékait, így a felperes ügyvédje szerint nem marad más, csak annak kimondása, hogy az alperes elvesztette a pert. Az alperes kifejti, hogy más a gyanú (suspitio), és más a megalapozott vád (praesumptio). Míg elsőnél nincs szemtanú, s gyanúba bárki keveredhet ily módon, bármely úr, akit szolgálójával a fürdőházban találnak együtt, addig Kitonich munkája szerint megalapozott vádról akkor beszélünk, ha a 62 „Miképpen kell a perlekedők részére a közös tanúvallatás után és előbb is az esküt odaítélni." 182
