Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)
1689
A felperes ügyvédje kifejti, hogy az alperes igen nagy reményét helyezi a királyi parancsba, holott azt még nem mutatta be, ezért kéri a parancs felol- vastatását. Ennek megtörténte után az ügyvéd elmondja, hogy annak tartalma szerint az alperes közölte, hogy nem vétkes szándékos gyilkosságban, hanem a dolog csak véletlenül esett meg. Ugyanakkor a törvényszék előtt a gyilkosság elkövetésének tényét tagadja. így mivel önmagával keveredett ellentmondásba, ezért kéri az alperes elítélését. Az alperes először is azt kéri a törvényszéktől, hogy még mielőtt újabb iratait csatolná a perhez, hozzanak döntést arról, hogy ténylegesen átháram- lott-e a per a jelen felperesre, vagy pedig annak ügyvédje jogtalanul viszi a pert. Ha így lenne, akkor két okból, tudniillik jogtalan perháramlás (illegiti- ma condescensio) és a per Őfelsége előtt való felfüggesztése miatt kéri a per törvényszéken való felfüggesztését. A felperes ügyvédje kifejti, hogy azért is kéri a perháramlás elismerését, mert abba az alperes is beleegyezett, mivel Őfelsége mandátumát jelen felperes ellen állíttatta ki, és jelen felperes kérésére lett felolvasva is. Az alperes az előbb elhangzottakhoz hozzáteszi, hogy a királyi mandátum kiállításának ténye nem jelenti azt, hogy elfogadná a perháramlást, csupán azt, hogy ha bárki a törvényszéken a per háramlás útján való újrafelvé- telét követelné, akkor ennek útját állja. A törvényszék döntése: Egyrészt a felperes beadványai alapján, másrészt mivel Laszkári Mária a per folytatásának lehetőségét örökre elvesztette, s mintegy a per szempontjából halott, továbbá, mivel a királyi parancslevelet jelen felperes kérésére és aktorsága alatt olvastatták fel, s ezzel mintegy a felperes is hozzájárult az aktorság elismeréséhez, ezért a törvényszék a perháramlást jogszerűnek mondja ki. Az alperes, nem elégedve meg az ítélettel, fenntartja a fenntartandókat, kéri továbbá Őfelsége parancsának teljesítését. A felperes, megelégedvén az ítélettel, kéri a végső ítélet meghozatalát. Az alperes ismét tiltakozását fejezi ki, és kéri a törvényszéket Őfelsége parancsának végrehajtására. Mivel a felperes ügyvédje is egyetértett a mandátum tartalmával, ezért kéri a törvényszéket, tegyenek határozatot, hogy ők vajon meg akarnak-e felelni annak. Egyebekre nézve minden jogot fenntart magának. A felperes kifejti, hogy a megye már határozott afelől, hogy tájékoztatni fogja Őfelségét. Ez azonban nem történhet másként, csak ha az ügy mibenléte kiderül a felek által benyújtott tanúbizonyságokból. A felperes kérése amúgy sem állja meg a helyét, mert Őfelsége mandátuma nem tartalmazza, mert nem is tartalmazhatja azt, hogy a megye az által a nem ismert tényekről adjon információt. A felperes ezért kéri, hogy az alperes adjon választ a vádakra és a törvény előtt védje meg magát, ha pedig nem teszi, akkor pervesztesnek kell tekinteni. 170
