Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

1689

Az alperes nevében annak ügyvédje, Kmetty János (Joannes Kmet) tiltakozik és ellentmondását fejezi ki (protestatio de non consentiendo). Vitatja, hogy a felperes mint egyenes ági felmenő folytathatná a pert, valamint kéri, hogy adják ki neki az összes periratot, hogy Őfelségét, parancsának megfelelően, a perről informálni tudja, kéri továbbá, hogy míg Laszkári Mária perében ítéletet nem hoznak, addig az alperes elleni pert függesszék fel.

A felperes tiltakozik ez ellen, és mivel Laszkári Máriának nincs törvényes örököse, valamint akadályoztatva van, így jogosan tekinti magát mint egyenes ági örököst a per folytatására hivatottnak, és ettől Őfelsége parancsa sem tiltja el. Az összes periratot nem adhatja ki, míg a per kívánt célját el nem éri.

Az alperes szerint a felperes által idézett törvények nem vonatkoznak ide, amíg az előző felperes életben van, addig a mostani felperes, Szigyártó Erzsébet nem folytathatja a pert. Azonban ha Laszkári Mária, előző felperes meghal, akkor a felperes elindíthatja az új eljárást, bár remény van arra, hogy Laszkári Máriát nem ítélik halálra, életben marad, így a mostani felperes nem veheti át az ügy folytatását. Az iratok kiadatásával kapcsolatban: a felperes ügyvédje nem tiltakozott a periratok kiadhatósága ellen, az alperes ügyvédje pedig nem kéri a teljes peranyagot, csak azokat az iratokat, amelyekkel bizonyítani tudja a per átháramlás útján történő újrafelvétele elleni tiltakozását, és válaszul Őfelsége nyílt parancsára (mandátum), informálhatja Őfelségét a perről. A periratokhoz csatolja Őfelsége mandátumának azon részét, mely az ügy lényegi részeire (meritoriam rei) vonatkozik, mivel a felperes ügyvédje is jól tudja, hogy ezen levelet Őfelsége a jelenlegi felperes ellen adta ki.

A felperes ügyvédje röviden kifejti, hogy az alperes szándékának csak úgy tudna megfelelni, ha a szándékos gyilkosságokról szóló 1563. évi XXXVIII. törvény alkalmazását akadályozná. A felperes nem áll ellent a periratok kiadásának, meg akarván felelni a királyi mandátumnak, habár a királynak nyújtott információ az ügy kivizsgálásával és a felek által beadott későbbi iratok csatolásával bővíthető lenne. Ám ha a fent mondott információkat ki kell szolgáltatni, akkor először a korábban felvett pert kell megtárgyalni, s ez nem lehetséges másként, csak ha megvitatják az ahhoz fűzött vallomásokat. Az, hogy a királyi mandátumban vádló és nem vádlónő szerepel, a felperesnek kedvez, a per átháramlásában (condescensio) ez nem képez akadályt. Mivel pedig az előző felperes főbenjáró vétség miatt van letartóztatva, így a pert tovább nem folytathatja, ezért jogosan, a bevett gyakorlat szerint jelen felperesre háramlik tovább a per.

Az alperes ügyvédje szerint, mivel az előző felperes ügyét még nem tűzték ki, s még elítélve nincsen, így nem vehető halálraítéltnek, tehát a perhá- ramlás nem jött létre. Ezért is, őfelsége parancsának megfelelően kéri, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvek felolvasása után adják ki neki a periratokat.

169