Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

1688

bíróságtól későbbi döntést kíván. Ami pedig a közös tanúvallatás megtámadását illeti, ezzel Mátyás VI. dekrétumának 14. cikkelyét49 állították szembe, amely soha nem volt alkalmazva a gyakorlatban. Minthogy a tanúvallatás elrendelt bíráskodással szokott lezajlani, előbb kell jönnie a bizonyításnak és utána a végrehajtásnak, és a bizonyítást a felperesnek kell elvégeznie a törvényszék előtt a törvényeknek megfelelő érvekkel, hogy az uralkodó által kért tájékoztatást annál megfelelőbben lehessen megadni. Ami a kért halasztást illeti, az teljességgel törvény szerinti és szabályos, és nem elégséges a másik fél által felhozott érv, mivel az alperes prokurátorát mostani prokurátorsá- ga idejének nagy részében is szólíthatta máshová a munkája. Mivel azonban ő indította el ezt az ügyet, és el is hívták máshová, még inkább remélte, hogy időbeni visszatérte képes azt hathatósabban meggyorsítani.

A felperes prokurátora, kitartva az általa előrebocsátottaknál, ünnepélyesen tiltakozik, hogy az alperes prokurátora a császári és királyi tekintély megsértésével vádolja őt. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy az alperes jelenleg semmit sem tud felhozni az ügyben, azonkívül egyik rendelet ellen sem, amit idáig megvitattak. Valamennyi rendelet megemlítésekor fel lettek sorakoztatva az érvényben lévő törvények, ugyanis a vitatószéken (forum contradictori- um) minden jogi rendelkezést elő kell vezetni. Semmi nem áll inkább a felperes prokurátorának szándékában, mint hogy engedelmességével hozzájáruljon a császári és királyi felség tekintélyéhez és az iránta tanúsított tisztelethez, de jelenleg nem látja, hogy az alperes előáll-e egy királyi paranccsal, mert fel nem hozott érvekkel eddig sem tudott vele vitába szállni. E tekintetben tehát megőrzi magának a további lehetőséget. Ami a többi előhozott dolgot illeti, azokat kellően megcáfolták, további szóváltásokra nincs szükség. Sőt Mátyás király a másik fél által idézett VI. dekrétumának 14. cikke alapján közös tanúvallatás a per elfogadása előtt tanúk beidézésével nem is folytatható. Ehhez járul még az a hasonló ügyekben a gyakorlatban hosszú idő alatt kialakult szokás, hogy mivel a vármegye közönségének tudnia kell arról, hogy a bizonyítás tanúk segítségével megtörtént, ki kell küldenie bíráit a közös tanúvallatás elvégzésére.

Az alperes prokurátora, megmaradva az általa már elmondottaknál, az előbbiekhez röviden a következőket teszi hozzá: ha az alperes fél által semmiféle bírói parancs nem lett volna bemutatva a per felvétele előtt (ahogy a felperes állítja), a másik fél vitathatná. Különben vagy értsen egyet a bírói paranccsal, vagy szálljon szembe vele párbeszéd útján történő megvitatással. Egyik változatnak ebből meg kell történnie. Ugyanis a másik fél sem tagadhatja, hogy a parancs be lett mutatva az alispánnak, és ebből következőleg a többi bíráknak is, ami nagyon is nyilvánvaló. Ami a közös tanúvallatást illeti, csatlakozik a Hármaskönyv II. részének 32. címéhez.

49 „A közös tanúvallatás megejtésének módja, és a szemügyre vételről."

154