Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)
1688
A felperes prokurátora ragaszkodik az általa előadottakhoz, és közli, hogy az előbbi állítások erejénél fogva a másik fél által ismételten felvetett nehézséget elég erőtlennek tartja. A vármegye törvényszéke az ügyben a következő határozatot hozta: Ami az alperes kifogásának első részét illeti, amellyel a vármegye törvényszékének határozatát kéri az uralkodó soron kívül bemutatott kegyes parancslevelére, hogy tudniillik mielőtt I. Lipót határozna az ügyben, alaposan tájékozódna, a törvényszék is saját, az elmúlt törvényszéken az alperes prokurátorának hasonlóan soron kívül tett határozatára hivatkozik, azaz amíg nem jut valós ismerethez és tudáshoz, addig nem tudja elfogadni a kért fejtegetést. Ami a kifogás másik, az ésszerű és elfogadandó mentségre vonatkozó részét illeti, annak alátámasztására az alperes prokurátora a Hármaskönyv II. részének 59. címét idézte.50 Ennek értelmében, megfontolva és szembesítve a felhozott mentség középpontjába állított körülményeket, minthogy azok a mentségek az annyiszor idézett cím eljárásával a legkevésbé sem férnek össze, és azonkívül úgy tűnik, hogy a kért közös tanúvallatás által az efféle egyébként megengedendő mentségkérelem magától érvényét is vesztette, a vármegye törvényszékének döntése szerint a kérelem e helyütt nem állhat meg. Ami a harmadik részt, azaz a bizonyításra kibocsátta- tást illeti, minthogy a közös tanúvallatás elvégzésére vonatkozóan a Hármaskönyv II. része 27. címében51 kifejtett meghatározásból nyilvánvaló, az „nem egyéb, mint a peres felek bíró előtt tett szóváltásaiból származó kétségnek határozott tisztázása tanúk vallomása alapján", eddig pedig a bíróság színe előtt semmiféle olyan szóváltás nem történt, amelyekből a cselekedet kétségessége feltehető lenne, ezért a közös tanúvallatásra történő kiküldést sem lehet elrendelni, amíg a benyújtott keresetet az alperes prokurátora vagy meg nem erősíti, vagy meg nem tagadja. Arra a kérdésre pedig, hogy milyen előrebocsátott feltételekkel kívánják a felek a kért tanúvallatás alkalmából az ítélettételt, a felperes majd megadja a feleletet. Az alperes prokurátora nem elégedett a bírák döntésével, és minthogy a megyei törvényszék előtt több ízben tett kifogásaival a Magyar Udvari Kancelláriához, sőt magához az uralkodóhoz (I. Lipót) kell fordulnia, szükségképpen azt óhajtja, hogy kifogását bizonyságlevél formájában adják ki neki. A felperes prokurátora elégedett a joggal egybehangzó és annak megfelelő bírósági határozattal, és ragaszkodik az általa előadottakhoz. Mivel azonban az alperes fél nem akarja magát tartani ahhoz, a felperes prokurátora úgy látja jónak, hogy a hozott bírósági döntés tartalma szerint felhagyjon a per formaszerű megindításával tanúk beidézése mellett. így nem marad más hátra, mint hogy az alperes kereseti büntetéssel legyen elmarasztalva és sújtva, amit 50 Lásd a 45. sz. lábjegyzetet. 51 „Mi a közös tanúvallatás és hányféle feltétel szükséges annak eszközlésére. 155
