Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)
1688
peres úton és bíróilag szokták vitára bocsátani. Az alperes viszont bíróilag még semmit sem vezetett elő, de nem is peres úton kíván eljárni, így kifogása nem törvényes, mivel egyszer már követelte, hogy az akkor előterjesztett vádnak és csatolmányainak a másolatait adják ki a számára. A kért másolatok akkor el is készültek, a pecsételőszéken (sedes sigillatoria) nyilvánosan fel is olvasták azokat, és rendelkezésére is bocsátották. Ennélfogva a felperes szerint semmi sem maradt, amire az alperesnek ezzel a keresettel szemben érdemben felelnie kelljen. Eközben a felperes nem száll szembe a Hármaskönyv II. részének 59., a másik fél részéről előbb idézett címével, mivel úgy a prokurátor, mint ügyfele képesek voltak megfelelően megjelenni a bíróság előtt, és ténylegesen meg is jelentek. Továbbá az idézésnek és a per felvételének időpontjától az alperesnek volt elegendő ideje, hogy gondoskodjon azon eszközökről, amelyek meglétében reménykedett. Arra is volt lehetősége, hogy jelenlegi prokurátora mellett másokkal is megbeszélje az ügyét, és helyébe mást állítson a védelmére. Minthogy azonban azzal is szakított, csak korábbi prokurátorával tudott megjelenni, de a másik fél által kért ellentétes kifogást nem tudott tenni a bíróságon. Ami pedig a közös tanúvallatás megtartásához a kért és közbevetett kiküldést illeti, ehhez az alispánt és a hozzá csatlakozott szolgabírákat nem lehet és nem is szokták engedni, csak a kereset bizonyításának megtörténte után, hogy arra érdemben válaszolhasson. Ezért a felperes prokurátora megőriz magának minden lehetőséget, hogy miután a vád bizonyítást nyer és ki fogják hirdetni az ítéletet, a jogrendnek megfelelően arról minden felvilágosítást megadjon, amit egyébként neki kötelessége is lesz megtenni. Egyben kéri a másik fél kérelmének elutasítását, valamint ragaszkodik az általa korábban elővezetettekhez. Az alperes prokurátora törvényes kifogásainál megmaradva ünnepélyesen tiltakozik. Egyrészt azért, mert a felperes prokurátora erősen kisebbíti az uralkodó (I. Lipót) kegyes rendeletének tekintélyét, másrészt azért, mert az a tisztelet és a tekintély iránti mindenféle kifogással egyenesen szembehelyezkedik azzal a törvénnyel, amelyet a szentesített és a törvényes végre- hajtásos eljárások megzavarói ellen hoztak a törvénytelen eltiltó parancsokra, visszahelyező eljárásokra és hasonlóakra vonatkozóan. Mivel az uralkodó parancsa a per újrafelvétele előtt került elővezetésre, az nem hogy megzavarta a jelenlegi eljárást vagy bármely végrehajtást, hanem inkább előmozdította. Midőn az uralkodó - miként a világ legfőbb jogbírája - szokott buzgalma, kegyessége és jósága révén meghallgatta hű alattvalói könyörgését, és meg kívánta ismerni ezt az ügyet, a másik fél által semmi olyanra nem engedte rávenni magát, ami úgy tűnne, hogy szemben áll az ország törvényeivel. Másfelől nem lehet arra késztetni az uralkodót, hogy az előzményekről olyan ismerete legyen, amiről úgy tűnik, hogy a pert törvénytelenül megzavarja, azért tekintettel a szembenálló fél által tett efféle kifogásra, az alperes közbevet egy ismételt tiltakozást, és a fenntartandók fenntartásával a 153