Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

1688

herceg (serenissimus) vezetésével öt század hatolt be a vármegye belsejébe, melyek összességükben körülbelül 1000 porcióra rúgnak, és mindenki a teljes porcióját akarja bírni és azt követeli, a szerencsétlen népet pedig lovai ingyen tartására kényszeríti, és ennek okán dupla porciót hajt be. Ezentúl az alezredes találjon arra módot, hogy a már egyszer meghozott döntésnek eleget tegyen, és a megyében lévő katonaság úgy viselje magát, nehogy a 350 lovon kívül többet tartasson el. Nem következik ugyanis semmi nagyobb zavar és nyilvánvaló elnyomás a szegény nép számára, mint hogy ezt kelljen megtapasztalnia.

Másodszor: Arra is emlékezzen az alezredes, hogy milyen egyezséget kötött a megye küldötteivel Egerben, sőt még írásba is akarta azt adni. Abban, jóllehet a katonaság bevonulása alatt változatlan volt, a 4 rajnai forintot 3-ra szorították le, amihez a vármegye közönsége ragaszkodik, és elhatározta, hogy a 3 forint lerovása gyanánt 2 kassai köböl zabot, egy szekér szénát és ugyanannyi alomnak való szalmát akar beszolgáltatni, és arra készen is áll. Jelenleg pedig mást tapasztal, és jogosan panaszolja, miközben már a 3 forintot 2 és félre kívánja visszaszorítani. Ennélfogva az alezredes ne habozzon, hogy ez ügyben eleget tegyen a határozatnak.

Harmadszor: Akármilyen megállapodást is szabott és erőltetett Mazel (a Mazel) kapitány (illustrissimus) a felső- és alsó-tiszovnyikiakra és más falvakra, amelyeket állomáshelyül jelöltek ki a számára, az csak az ő akaratából lett a jelenlegiekhez hozzácsatolva. A megye azt óhajtja, hogy az a megállapodás addig, amíg Mazel kapitány akár egy dolognak is nem szab majd megfelelő árat, teljességgel semmis legyen, mivel a szerencsétlen nép végső pusztulásához vezet, és a kapitány tartsa magát a megkötött megállapodáshoz.

Negyedszer: Az alezredes rendelje el, hogy a zab és a széna, amelyet havonként kell szolgáltatni, minden egyes hónapban külön legyen leróva.

Ötödször: A megye az emberek hatalmas felháborodása mellett értette meg, miszerint a falvakba szétosztott katonaság asszonyokkal jól ellátva is kevéssé van megelégedve sorsával és a fizetésével, és nem riad vissza teljesen a szegény néptől követelni az ennivalóját, és ahol a szerencsétlen lakosság nem képes kéréseiknek és követeléseiknek eleget tenni, verésekkel, más kicsapongásokkal és ürügyekkel kényszeríti ki a kenyér, a hús és más egyebek előteremtését, sőt maguk az asszonyok sem szégyellik már, hogy a szerencsétlen néppel ütlegeléssel kegyetlenkedjenek. A vármegye közönsége ennélfogva nyomatékkai követeli, hogy ezeket a dolgokat orvosolják.

Hatodszor: A rózsalehotaiak megsértésének ürügyén szintén már korábban panaszt tettek az alezredes előtt, az elkövetők megegyeztek a sértett féllel, az ígéret mégis beváltatlan maradt, sőt inkább mások vettek példát erről a kevéssé megbüntetett rossz cselekedetről, és vele merészeli hasonlókat megpróbálni. Ezt megtapasztalták a madácskaiak is, akiket egy német támadott meg, és úgy rárontott karddal Bene András szolgabíró jobbágyára,

106