Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)

1688

hogy az alig bírt sebeiből felgyógyulni. Az alezredesnek ebben a pontban is elégtételt kell szolgáltatnia.

Hetedszer: A markotányos beszállásolását Ráday [Gáspár] Pest megyei alispánnak a házára terhelték, aki jelenleg az országgyűlésen tartózkodik. Abban az esetben, ha az alispán az országgyűlésről visszatér, az alezredes intézze el, hogy házát szabadnak nyilvánítsák, és a markotányos foglaljon el egy másik szállást.

Nyolcadszor: A katonaság a tallérokat 35 garas értékben kényszeríti a megyére és a lakosokra, a szolgabíráktól pedig csak 30 garas értékben akarja elfogadni. Az alezredes ez ügyben is rendelkezzen.

Kilencedszer: A teljes pusztulás vár a megyére, mivel a katonaság nem maradt meg a számára kijelölt falvakban, hanem egyik helyről a másikra vándorolva szállásoltatja be magát. Sőt különböző ürügyekkel fuvart és más dolgokat követel, valamint különféle terhekkel azokat a falvakat is beszállásolásra kényszeríti, amelyek pusztulásuk mértéke miatt fel vannak az alól mentve.

353. (IV. 369.) Az említett ügyeket Koromzay János és Bulyovszky Dániel (egregii) fogják az alezredes elé terjeszteni.

354. (IV. 369.) [Koromzay és Bulyovszky] visszatérésük után a következőkről számoltak be: Ami az 1. és 2. pontot illeti, [Rindsmaul] alezredes megmásította a rendeletét, melynek révén a zab és a széna árának meghatározását követelték: a 350 lótartási porciót túllépve, a szerződés szerint megbecsülve kell a szénáról és a zabról gondoskodni, és ez ügyben egy hathatós megállapodásra kell jutni, de a rajnai forintok lerovásának ügyében a legutóbb hozott határozatoknak kell érvényben maradniuk. A többi pontra nézve, mivel neki a következő napon Bécsbe kell indulnia, Lamare kapitány fog dönteni, aki addig, míg ő onnan visszatér, helyettese lesz. Az elsimítandó ügyeket meg fogja oldani, és ígéretet tett, hogy arról írásban fognak tájékoztatást adni. Jelentést tettek arról is, hogy az említett egyezséget az alezredes írásban várja, amelyet a következőképpen fogalmaztak meg:

355. (IV. 369-370.) Miután gróf [Andreas] Christoph Rindsmaul (Rincz- mand) alezredes (illustrissimus), a savoyai herceg (serenissimus) dragonyos seregének alezredese Antonio Caraffa (Karaffa) gróf (excellentissimus) neki adott parancsa szerint vonult be Nógrád megyébe Stobb és Aula herceg (serenissimus) öt százada által, az erre a megyére kirótt 700 katonatartási porciót két részre: 350 katonatartási és 350 lótartási porcióra választotta szét. Az ő akarata is az volt, hogy ezeket szétválasszák. Ettől az időtől fogva az ösz- szeférhetetlenségek elkerülésére és a jó viszony kedvéért mindkét részről létrejött a megállapodás, azaz hogy a 350 lótartási porcióért havonta egyenként 2 kassai köböl zabot (ami ennek a megyének a szokása szerint 3 kilá- ban van megállapítva), 1 szekér szénát és ugyanannyi szalmát kell szolgáltatni, és ezekért - beleértve a szolgákat is - 3 rajnai forintot kell leróni és fel107