Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1672

könyv I. részének 82. címe,33 továbbá az 1625. évi törvény S3.34 és az 1638. évi törvény 29. cikkelye35 is kimondja, hogy a zálogolt javakat bármiféle ellenszegülés ellenére kötelező visszaadni és helyreállítani. Az alperes fél ezeket a javak királyi adományozásáról és iktatásáról szóló törvényeket kiforgatja, mellőzi és elutasítja. A felperes azt kívánja, hogy a javakat nekik ítéljék, az alperest pedig a zálogösszeg elvesztésével marasztalják el.

Az alperes prokurátora ünnepélyes egyet nem értésének ad hangot a felperes által előhozott törvénycikkek tekintetében, ugyanis szerinte a felek még nem jutottak odáig, hogy a per alatt lévő javakat szétválasszák, hogy azok a Kosárdy vagy a Vásárdy családra tartoznak-e. Egyelőre a bírák még azokban a perekben sem tudnak ítéletet hozni, amelyekben a fent mondott iktatás ellen a törvények alapján pert indítottak. Ha a bírák úgy ítélnek, hogy az iktatás zálogolás alapján történt, akkor az semmisnek nyilvánítta- tik. Ha azonban az alperes által citált törvények alapján ítélnek, akkor egyrészt nem ez a bíróság az illetékes ez ügyben, másrészt a javak tiszta és nem kifogásolható zálogolásáról, és nem iktatásáról van szó, ebben az esetben pedig vissza kell utasítani a felperes vádjait. Ami pedig a felperes által feltételezett zálogolási jogot illeti: a felek még nem jutottak el oda, ezért a másik fél még várjon. Ismételten azt kívánja, hogy a felperest utasítsák a megfelelő bírói fórumhoz. A többire nézve fenntartja a fenntartandókat.

A felperes prokurátora, megőrizve prokurátori lehetőségeit, tiltakozik, ugyanis az alperes által felhozott bizonyítékokban semmi nem utal arra, hogy ne zálogbirtokról lenne szó. Megengedvén ugyanakkor az alperesnek a Kosárdy javakba való beiktatását, tekintettel arra, hogy ezeknek megszerzése távol áll a felperestől, említést se tett volna róluk, ha ezek nem zálogjogának cáfolatára lettek volna előhozva. Azon uralkodói parancs bemutatását kívánja, amely a megyéhez szól ezen vitás ügy eldöntése tárgyában.

Az alperes prokurátora, mielőtt bármit válaszolna a felperes által felhozott uralkodói parancsra, kéri ennek felolvasását. A parancsolatot 1669-ben adták ki a közönséges adományozások, birtokba iktatások és más bírói parancsolatok, a Hármaskönyv I. része 32. címe36 szerint, és a szokásjog alapján egy évig vannak érvényben. Másrészt I. Lipót rendelete oly záradékkal van ellát33 „Miképpen kell érteni azt, hogy a zálogos fekvő jószágokra nézve elévülésnek nincs helye."

34 II. Ferdinánd 1625. évi dekrétuma (II.): „A zálogos ügyekben követendő eljárás módjára nézve az 1618. évi 62-ik törvénycikkelynek megmagyarázása, meghatározása és ki- terjesztése."

35 III. Ferdinánd 1638. évi dekrétuma (I.): „A hatszáz forint erejéig elzálogosított fekvőjószágokra nézve a vármegye bírói ítéletével szemben, a pervesztes felen, a perújítás jogorvoslatával miképpen lehet segíteni?"

36 „Hogy minden királyi adományt egy év forgása alatt törvényes iktatással kell megerősíteni."

85