Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)
1672
va, amely nem zárja azt ki, hogy az alperes törvényes úton védje meg magát. Ami viszont a felperes által felhozott többi dolgot illeti, az ilyen szerzett javakhoz való jog akár a Vásárdy, akár a másik család, vagy bárki más tulajdonát képezik is, magukban foglalják a tiszta iktatás tényét. Ha van valami joga a felperesnek a szóban forgó javakhoz, a megfelelő fórumon várakozzon az iktatás és az adományozások megítélésére. Nem lehet ugyanis zálogolási jogot szerezni, mielőtt a tiszta iktatás nem veszti érvényét. A felperes szembehelyezkedik az előbbiekkel; úgy törvényes indokai, mint az uralkodói meghagyás erejénél fogva kéri, hogy ítéljék meg számára a pénzt, míg a másik fél veszítse el a javakat. Minthogy ugyanazt erősíti meg a parancsolat, miként az előadó alispán benyújtott irata is, hogy ha sem a per ideje, sem a vizsgálaté nem elegendő a bírák számára, hogy intézkedjenek, akkor élvezzenek teljes felhatalmazást. A másik fél által felhozott törvény is úgy szól, hogy csak a javakba történő iktatásnak kell az ellentmondásra megszabott egy éven belül megtörténnie. Az alperes szintén ragaszkodik az előrebocsátottakhoz. A törvényszék a prokurátorok érvelésének meghallgatása után úgy határozott, hogy a felek bármivel rendelkeznek, mutassák be jogaik megerősítésére és megvilágítására, és a bíróság erre meg fogja hozni a határozatát. A felperes szerint már nyilvánvalóan megvilágították szerzeményi jogukat a bemutatott bevallólevelek másolataival éppúgy, mint a másik fél által felhozott törvényes bizonyítékok semmibevételére benyújtott irataikkal. Várják tehát a törvényszék végső döntését a végleges és teljes végrehajtással. Az alperes igen határozottan ragaszkodva az általa már előadottakhoz, a bíróság illetéktelenségéhez, előrebocsájtja, minthogy az érvelésében előadottakhoz képest a törvénycikkek tartalmától nem akar eltérni, sem meghátrálni, kijelenti, hogy a kezében lévő bevallólevelet és a tiszta iktatással megerősített adománylevelet nincs hatalmában a bíróságnak érvényteleníteni. Mindazonáltal bírói döntés alapján a Vásárdy család zálogolásának a megerősítésére kényszerülvén bemutatja a bizonyságlevelet és a sági Boldogságos Szűz Mária konvent 1526-ban kibocsátott tanúságlevelét, amelyek mint bizonyítékok Szilassy András szolgabíró kezében vannak. Ezekből világosan kitűnik, hogy a megtörtént tiszta iktatás után a birtokrészt Ebeczky László visszaszerezte. De a felperesek előadásából az is eléggé nyilvánvaló, hogy az alperesek birtokában van olyan Vásárdy-vagy on, amelyben nem végezték el a tiszta iktatást. Ami pedig a felperesek által követelt pénzösszeg elvesztését illeti, annak nem lehet eleget tenni, mivel a záloglevelekről szóló törvénycikkek azt mondják, hogy csak azokat lehet büntetni a pénzek elvételével, akik nem képesek elegendő okát adni a pénz fel nem vételének, az alperesek pedig ezt megtették. Nyilvánvaló, hogy nem szándékoznak visszalépni az esküjükkel megerősített tiszta iktatástól. Kérik tehát a bíróságot, hogy büntetés terhe mellett tiltsák el a felperest a per folytatásától. 86
