Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1672

rint. Ugyanis ha a felperesnek lettek volna jogai, akkor ezeket ott kellett volna elővezetnie, és perét ott kellett volna lefolytatnia. Nem tagadja azonban, hogy azok, akik az iktatás elleni ellentmondást gondatlanságból elmulasztották megtenni bizonyosnak vélt javaikkal kapcsolatban, azok a királyi kúria előtt követelhetik jogaik fenntartását, mint ahogy azt az 1635. évi 91. törvénycikk30 31 sem hallgatja el.

Minthogy a másik fél ellenséges indulatból a kereset alatt lévő birtokrészbe való iktatásra hivatkozik, mielőtt a felperesek erre megadnák a vi- szontfeleletet, ezért kérik az alperest, bizonyítsák az általuk emlegetett iktatást, az iktatólevelük bemutatásával.

Az alperes bemutatja a garamszentbenedeki konvent beiktatásra vonatkozó bizonyságlevelét és az ahhoz tartozó adománylevelet, és továbbra is ragaszkodik saját bizonyításához, a bíróság illetéktelenségéhez, a vonatkozó törvénycikkekhez, mivel az iktatási ügyek nem az albíróságokra tartoznak. Azt kívánja, hogy a felperes az illetékes bírói fórumára legyen irányítva.

A felperes az adománylevél felolvasását kívánja. Ennek megtörténte után, ragaszkodva prokurátori lehetőségeihez, visszautasítja a másik fél által felhozottakat. Eszerint jelen ügyben - zálogjogról lévén szó - ez a fórum az illetékes az 1630. évi törvény 29. törvénycikke32 és a csatolt iratok alapján is. Felteszi, de nem engedi meg, hogy a bemutatott adománylevél tartalma bármiféle érvénnyel bírjon iktatás alapján, mivel a felperesek azzal olyan nagysztracini birtokrészt követelnek, amely kétségkívül a Kosárdy családé volt, s az a törvényes és közvetlen öröklés erejénél fogva őket illeti, mint ahogy a bemutatott adománylevelekben össze van foglalva, de arra a birtokra, amit a néhai Vásárdy Katalintól vettek zálogba, nem érvényes sem az adomány- sem az iktatólevél. A Kosárdy-vagyonnal kapcsolatos adománylevél valóban az alperest illeti meg, de ez nem akadálya a felperes keresetének. A másik indok az, hogy ugyanez az iktatás az óvadékkal együtt is - feltéve és nem elfogadva - oda vezet, hogy jóllehet az adománylevél a per alatt lévő Vásárdy javakra, és nem a Kosárdy vagyonra szól, de mivel ez eleve egy záloglevél, abból világosan következik, hogy azzal nem lehetne birtokolni semmit, még kevéssé a törvényes örökösök javára megszabott megváltása ellenére, ahogy a Elármasnének, az ellentmondónak, a jelen törvény erejénél fogva, a fentírt cikkelyek értelmében a nyolcados törvényszéken törvény útján kell azokat annak kezéből keresnie"

30 I. Ferdinánd 1563. évi dekrétuma (XXI.): „A maga idejében elmulasztott ellentmondásról."

31 II. Ferdinánd 1635. évi dekrétuma (IV.): „Az ezerhatszázhuszonötödik évi hatvanadik törvénycikkely eltörléséről, És e törvénycikkely helyébe, a peres eljárásoknál megtartandó módról."

32 II. Ferdinánd 1630. évi dekrétuma (III.): „Ö felsége udvarában állandóan két magyar tanácsost tartsanak és a magyar tanácsnak meg a kancelláriának hatalma és állása épségben maradjon."

84