Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1672

özvegyével, valamint Voxith, másképpen Horvát Ferenccel szemben, akikre - mint alperesekre - egy per közbejöttével szállt le az ügy Voxith, másképpen Horváth Zsófiától, a néhai Baranyai János özvegyétől a per alatt lévő javak elfoglalása útján a záloglevélben foglalt összeg fel nem vétele, és ebből következően a Nagysztracin (Nagy Sztracsin) possessióban lévő birtokrészek át nem adása miatt. Ezt a pert még a nagyanya, néhai Vásárdy Katalin mint felperes indította a néhai Kovács Zsuzsanna (nobilis), az élők sorából már szintén eltávozott Újvári Miklós házastársa ellen, egy bizonyos kevéssel azelőtt elzálogosított pénzösszegről szóló bevallólevél ügyében.

A felperes prokurátora, Géczy István (nobilis), a garamszentbenedeki bencés konventtel együtt, fenntartva a jog szerint fenntartandókat, azt kívánja, hogy az alperesek jelenjenek meg és adják okát az említett birtokhoz tartozó elzálogosított összeg fel nem vételének és a birtokrész vissza nem adásának. Az esetben, ha ezt elmulasztják, a birtokrészt az összeg letétele nélkül el fogják veszíteni, és a szokásos jogi úton perbe hívják őket. Amennyiben a perbehívás ellenére sem jelennek meg, a prokurátor nem értve egyet egyik alperes fél tiltakozásával sem, nehogy azok valamely fórumon késleltessék az eljárást, vagy megmeneküljenek, vagy kifogásokkal álljanak elő, ragaszkodik az 1638. évi 29.25 és az 1649. évi 41. törvénycikkekhez26 és egyéb, a zálogjogról hozott törvényekhez, megerősítve maga számára a szokásos prokurátori eljárás lehetőségét. Ha az alperes nem ad elegendő magyarázatot a szóban forgó összeg vissza nem vételére és a birtokrész átadására, keresete alátámasztására mutassa be iktatólevelét (litterae inscriptionales) és bevallólevelét.

A saját és a korábbi perben már részletezettek személyében prokuráto- ruk, Ebeczky Tamás (nobilis) ünnepélyes tiltakozást ad elő, és nem ért egyet a felperes fél által előadottakkal. Nem vitatva a bíróság tekintélyét, szerinte az ügy nem erre a bírói fórumra tartozik, ezért arra kéri a bírákat, hogy a felperest tereljék a rendes jogi útra, minthogy az ilyen iktatással kapcsolatos pernek a nyolcados törvényszék „négy huzamú per"-ei27 között kellene zajlania a Hármaskönyv II. részének 18. címe28 szerint, Mátyás VI. dekrétuma 27. cikkelyének 3. paragrafusa29 és az 1563. évi törvény 46. cikkelye30 sze25 III. Ferdinánd 1638. évi dekrétuma (I.): „A hatszáz forint erejéig elzálogosított fekvőjószágokra nézve, a vármegye a bírói Ítéletével szemben, a pervesztes felen, a perújítás jogorvoslatával miképen lehet segíteni?"

26 III. Ferdinánd 1649. évi dekrétuma (III.): Hogy a tiszta adósságok és a zálogos jószágok dolgában a vármegyékben 1200 forint erejéig lehet ítélni.

27 Olyan perek, amelyeket többszöri perbehívással, négy oktávális bírósági perszakasz folyamán, ún. „hosszú perszakasszal" lehet csak eldönteni.

28 „A perbehívásokról."

29 Mátyás 1487. évi dekrétuma: „A fekvő jószágok felkérői abban az esetben, ha az iktatás idején ellenmondók akadnának a fekvő jószágokat ne foglalják el. És hogy mit kell tenni, ha az ellentmondók a fekvő jószágokban iziben beleelegyednének?" 27. cikkelyének 3. paragrafusa: „Ha pedig azok a javak még továbbra is az ellentmondó kezén len83