Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)
1684
geikre és gyermekeikre, sőt az utánuk következő nemzedékekre nézve is vegyék fontolóra ennek a lehetőségnek megragadását, nehogy azoktól, akik most a zsarnok csábos és csalárd ígéreteinek édes mérgétől át vannak itatva és követik a megfosztottak istentelen nagyravágyását, és később mégis észre akarnak térni, el legyen vágva a megszabadulás minden óhajtott reménye. A levelet I. Lipót mellett Gubasóczy János nyitrai püspök és Maholányi János látták el aláírásukkal. 508. (IV. 29-32.) Közzétették I. Lipót előbbi leveléhez csatolt kiáltványát is, amely szintén Linzben kelt, 1684. január 12-én. Ebben az uralkodó kifejti, hogy az egész keresztény földkerekségen nyilvánvaló azon fáradozása, hogy a legvégső szerencsétlenségbe jutott Magyarországot visszahelyezze békés és virágzó állapotába. Ezt igen tekintélyes, békeszerető férfiak által felállított bizottmányok, a különböző időkben a királyi engedelem által felajánlott feltételek és maga a soproni országgyűlés is tanúsítja, amit az elsimítandó ügyek egyedüli orvoslására hívott össze arra a kétségtelen reményre támaszkodva, hogy állandó erőfeszítései és gondossága nagy hasznára és előmenetelére lesz az ország egykori engedelmes és nyugalmas állapotának helyreállításában. Bizony erősebb volt a hitszegők gonoszsága és néhányak ártalmas nagyravá- gyása, és csalárd rosszindulatuk semmivé tette azt, amire a jók tiszta és sok munkával járó igyekezete törekedett, mert odáig fajult a háborúskodók rettenetes merészsége, hogy hamis meggyőzésekkel az országlakók közül igen sokakat a saját pártjukra állítottak, és egyezkedéssel az országot a török igájába ígérték, sőt a legrettentőbbel, a kereszténység örökös ellenségével valóságosan is összeszövetkeztek. Saját hazájukkal együtt Őfelsége maradék tartományait tűzzel-vassal kegyetlenül feldúlták, addig, amíg az uralkodó Isten segítségével ismételten le nem győzte őket. Jóllehet I. Lipót győzedelmes fegyvereinek menetelését joggal korlátozhatná az ellenség megbüntetésére, természettől adott jósága és szeretete révén, amivel e régi ország és a keresztény népek védőbástyája iránt szüntelenül érez, a büntetéssel vett elégtételnél jobban becsüli a szelídséget, és keresi a jóság minden módját és útját, amellyel a meggondolatlan népet az örökös boldogtalanság hurkából és a török igából kiszabadíthatná, ami alá a zavargás vezetői ravaszul alávetni igyekeznek. Az elhajlók visszavezetésére tett sok és haszontalan próbálkozás után most atyai szívvel jóságosán visszafogadja a legutóbbi zendülés és elpártolás minden részesét, akik hajlandók jobb belátásra térni. Királyi szavával határozottan ígéri, hogy mindazokat, akik február hónap utolsó napjáig bezárólag a teljhatalommal felruházott, és ezen tisztségüket az említett hónap közepén Pozsonyban megkezdő biztosai előtt esküvésükkel megtagadják az istentelen zendülést, a törökkel és a kemény pártütéssel összeállt társaságot, és leteszik a királyuk iránti hűségesküt, valamint állhatatos alattvalóknak mutatkoznak, amnesztiában részesíti. Ezek régi nemességük, jó hírük és becsületük helyreállításán felül vissza 149
