A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Forrásközlés
De pago Romhányfalva /XXI./ Noha ennekelőtte nógrádi, palánki és gyarmati tisztviselő uraimék azt megkívánták, hogy mindenkor Romhányfalváról az török hírt mind az három helyre egyaránt megvigyék, de ezt nyavalyások nem supportálhat- ván, könnyebbségekre ezt vígeztük, hogy ennekutána ha sereges törököt látnak, annak hírét Palánk felé csak más falura vigyék, Nógrádban pedig és Gyarmatban magok lóháton adjanak hírt. Ha mikor pedig az pogányság immár visszamegyen, sem Palánkban, sem Gyarmatban, csak Nógrádban adjanak hírt. De utriusque ordinis militum praesidiariorum in confiniis Hungaricis existentium statibus /A magyar végházak mindkét renden lévő végvári katonáinak státuszáról./ /XXII./ Az magyar vígházakban lakozó lovas, gyalog renden lévő őfelsége praesidiarius szolgái felől tettünk ilyen rendelést, hogy valaki a modo im- posterum valamely végházban egyszer az őfelsége zászlója alá25 esküszik, ugyanazon helyben is tartozik vígig megmaradni és lakását continuálni. Ha pedig casu quo más vígházban előmenetelire való hivatalja lenne, és oda kívánna menni, azt cum consensu supremi aut vicemagistratus cselekedje. Alioquin, ha hír nélkül elmegyen, requiráltatván azon helynek tisztviselője, ex debito officii tartozik és előbbeni helyre visszabocsátani.26 25 A szó utólagos beszúrás. 26 A határozatot Forgách Ádám egy korábbi, 1650. június 21-én Szécsényben kelt főkapitányi nyílt parancsa teszi érthetővé. „Minemő rettenetes Isten ellen való ínséget és hatalmaskodásokat kezdett ismég az vitézlő rend cselekedni az szegénsé- gen, ha sokat nem írunk is róla, nyilván vagyon kegyelmeteknél. És kitetszik abból is, hogy ottan-ottan hol kegyelmeteket, hol minket, hol palatinus urunkat őnagyságát, és hol penig magát is, az mi kegyelmes urunkat őfelségét mind az megbántódott szegénség és mind az főrendök nem szűnnek meg sok sűrő panaszokkal effélékről és azok ellen való animadversióról búsétani és requirálni. Mely panaszokkal és égbenkiáltó szegénség ínségével rakvák nekünk is mindkét füleink, az ki attól is vagyon gyakorta, hogy egy kapitánság alatt való legény hajdú vagy katona, az midőn nem tudom micsoda istentelenségöket, nyúzást-fosztást, szegény emberek fölverését cseleköszik, annak büntetésétől való félelmében nem mervén kapitánya eleiben kerülni, más végházban megyen. És ha megtalálja is az olyan gonosztevő legény kapitánya az más praesidiumbeli kapitánt felőle, az ma- lefactort nemhogy kiadná az kapitánya requisitiójára, de inkább lappangtatja, pártját fogja, az kivel conniveálni láttatván az olyan gonosz cseleködetekre, szarvat ad az többinek is az szegénység oppressiójára, az kiért mind Isten és mind az mi kegyelmes urunk őfölsége megbünteti az olyanokat. Minekokáért fileki, szé84
