A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve

regszéken csak a legkirívóbb esetekben indult vizsgálat az olykor valóban rablók módjára még földesuruk (Forgách Adám158) vagy a végvárvárosban élő előkelő nemesek, egyúttal a seregszék gyakori külső tagjai (pl. Nógrád vármegye helyettes alispánja, Budai Bornemisza Bolgár Pál: 9/XVI. vagy Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja, Földváry János: 16/XX.), sőt akár az ország világi (pl. Wesselényi Ferenc nádor: 3/IIL, 39/LX.) vagy egyházi előkelői birtokait fosztogató katonákkal szemben.159

A végváriak esetében - az országos gyakorlatnak megfelelően - halálos ítélet esetén ráadásul még lehetőség nyílott a végvidéki generálistól való kegyelemkérésre is, miként erre a két fejvételre ítélt, portyázó katona kapcsán (37/LVII.) már utaltunk. Néhány peres ügy (pl. 74/CXIV., 86/CXXXII.) alapján azonban úgy tűnik, hogy kegyelemgyakorlásra tolvajlások miatt halálra ítélt végváriak esetében magának a szécsényi (fő)kapitánynak is lehetősége volt.160 Flasonlóan különlegesnek tartható, hogy az országosan - így a bányavidéki főkapitányság területén is161 - adatolható fellebbezési lehetőséggel (nevezetesen az érsekújvári hadiszékre) az öt esztendő alatt a közel 150 ügyből csupán egyetlen esetben volt példa Szécsényben (98/CXL.).

E per szerencsénkre egyúttal magyarázattal is szolgál a jelenségre. 1661. február közepén ugyanis Szénási Ilonának (Csordás Mihály katona özvegyének) Füstös István huszár ellen gyilkossági ügyben indított perét immár harmadszorra (92., 93., 98.) tárgyalta a seregszék, és egyhangú szavazattal meg is hozta az önvédelemben elkövetett emberölési ügyben a felmentő ítéletet. Mivel azonban ezzel az özvegy nem elégedett meg, a pert ügyvédje révén az érsekújvári hadiszékre („ad sedem bellicam Ujvariensem") fellebbezte.162 E példa tehát jól jelzi, hogy a század közepére, legalábbis Szécsényben,

158 Forgách jobbágyai kapcsán egy példa 1658 júliusából: ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 319. f. 161-162.

159 1654 novemberében Koháry István (fő)kapitánynak Szelepcsényi György nyitrai püspök (1648-1658) és kancellár (1644-1666) egyik mezővárosának kirablása ügyében kellett vizsgálatot tartania, amelyet ezúttal is az egyesült szécsényi, füleki és gyarmati katonaság hajtott végre („Szelepcheny Hungarischer Canczler beclagt sich wider der Szechiner, Filleckher, Gyarmather und anderer gräniczer in seinem marckht Vrmel und 2 edlhöffer grosse verübte insolenzien.") ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 307.1654. f.

341., f. 375. („guett Wimil") és uo. Reg. Bd. 310. f. 191. („marckht Vrmel")

160 Ld. pl. direkt kimondva az utóbb említett perben 1660. május 22-én: „mindazonáltal vicekapitány urunk őkegyeimének ez iránt való magistratusi authoritása hogy ha gra- tiát ad neki, halálért más penitentiát ad neki." (86/CXXXII.)

161 Vö. PÁLFFY 1995.123-124.

162 Noha a hadiszék konkrét döntését nem ismerjük, az bizonyosan jóváhagyta a seregszék ítéletét, hiszen Füstös egy lóval szolgáló, távollévő katonaként szerepel a füleki lovasság 1664 táján írott mustrajegyzékében. MOL X 1047. No. 829. - 40575. d.

52