A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve

az a gyakorlat alakult ki, hogy a seregszékről csak abban az esetben került tovább - az általában komolyabb bűntettek közé sorolható - ügy a generalá- tus hadiszékére, amennyiben valamelyik fél a harmadik tárgyalás során hozott ítéletet sem fogadta el. Ezzel a praktikus gyakorlattal egyrészt tehermentesítették az érsekújvári hadiszéket (amelynek a közel 1500 fős ottani őrség ügyei amúgy is sok feladatot adtak), másrészt a szécsényi végvár katonáit is jelentős utazási és egyéb költségtől kímélték meg.

Jóllehet a forrásunkban szereplő perek többségében a seregszék azonnal ítéletet hozott, mint a fenti példa is jelzi, olykor előfordultak több alkalommal tárgyalt ügyek. Ezek a legkülönfélébb jellegűek lehettek. Akadtak közöttük büntetőperek (paráznaság, gyilkosság, törökösség kapcsán: 52-53/LXXVIIL, ill. egy hatalmaskodás ügyében: 75. és 78/CXVIL), kisebb vétségek (pl. szidalmazás) kapcsán kirobbant esetek (64-66/CIL), ám rabtartással összefüggésben lévők (pl. egy kezesség kapcsán: 56. és 58/XC), végül anyagi jellegűek (57. és 60/XCI.) is. Ezzel kapcsolatban kiemelten szükséges hangsúlyoznunk, hogy eddigi ismereteinkkel ellentétben a végvári katonák meglepően sok anyagi ügyét tárgyaltak Szécsényben. Ezek száma - főként különféle adósságok, követelések és örökségek, valamint rabok sarcai stb. kapcsán - az összes ügy mintegy harmadát tette ki. Jelentős részükben viszont a bíróság eredményesen járt el, hiszen gyakran zárultak megegyezéssel (concordia) vagy kézbeadással (stipulatio), illetve különféle összegű pénzbüntetéssel.

Az ítélkezési szokások kapcsán végül mindenképpen szükséges szólnunk azokról a jogforrásokról, amelyekre a seregszéken hivatkoztak.163 Noha e téren jelentős meglepetés nem ért bennünket, a 16-17. századi katonai igazságszolgáltatás vizsgálatakor mégis első ízben kínált jegyzőkönyvünk lehetőséget nagyobb számú esetre támaszkodó elemzésre. Azt már az eddigi töredékadatok is jelezték, hogy a hadiszabályzatokra való hivatkozás a seregszékeken viszonylag ritkán, elsősorban kifejezetten katonai kihágások esetén fordult elő (legyen szó akár országos, akár végvidéki vagy várbeli rendtartásokról).164 Nem volt ez másként a 17. század közepén Szécsényben sem, hiszen csupán három alkalommal utaltak a „kiadott edictumok" pontjaira, azaz a fentiekben már említett, feltételezett szécsényi várrendtartásra. A Werbőczy Hármaskönyvére (Tripartitum) és az országos törvénycikkekre - főként kisebb-nagyobb büntetőügyekben, illetve peres eljárások kapcsán - történő mind konkrét, mind általános hivatkozás viszont az eddig ismert ítéletlevelek alapján is várható volt. Ezek kombinálása, azaz egyszerre több jogforrásra való utalás ugyanakkor az Ipoly partján viszonylag ritkán történt.

163 Az alábbiakra ld. A seregszéki jegyzőkönyvben szereplő jogforrások című táblázatot.

164 PÁLFFY 1998a. 144-145.

53