A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve
mutatják, hogy Szécsény sok mindent átvett az egri végvár egykori feladatköreiből, miközben a királyság és a hódoltság határvidékén a 17. század közepén egy ideig helyi katonai, igazgatási és gazdasági centrum is volt. A végvári kapitányoknak adott uralkodói utasítások szerint a jelentősebb büntetőügyek (úgymint gyilkosság, rablás, lopás, latorság, paráználkodás stb.) esetében a várkapitányok seregszékeiken csupán a végvidéki generális előzetes tudomásával lehetett volna ítéletet hozni.149 Ezt az előírást azonban - a végvárak többségéhez hasonlóan150 - elsősorban praktikus okokból Szé- csényben sem tartották be. A súlyosabb bűntetteket elkövető végvári katonák így itt is mindenekelőtt a „vitézlő törvényszék" ítélete alapján nyerték el büntetésüket (kivételt csupán az in flagranti, azaz tetten érési esetek jelenthettek, amikor olykor végváriak is a vármegyei törvényszékek elé kerülhettek).151 A szécsényi seregszéken tárgyalt esetek közül kiváló például szolgál annak az „iratos" katonának („itt való őfelsége szolgája") a pere, aki egy gyöngyöspatai asszonnyal szövetkezve annak férjét megölte, és e cselekedetét saját maga is elismerte. Ezért az esküdtszék egyhangú szavazattal ítélte mindkettőjüket halálra: „elsőbben lófarkon meghordoztatván tüzes fogókkal megfogdos- tassanak mások példájára, annakutána az legényt néggyé vágják, az asszonynak pedig kezeit elvágván, elevenen temessék el." (53/LXXVIII.) Bár az ilyen, valóban példát statuáló büntetések ritkaságszámba mentek, ám még a különféle büntetésfajtákkal (akasztás, karóbahúzás, kerékbetörés, lefejezés) kimondott halálos ítéletek sem közelítették meg a tárgyalt esztendők összes ügyének tizedét.152 Ráadásul ezen esetekben az elítéltek többségében nem végvári katonák voltak. Az ország más (polgári és katonai) bíróságaihoz hasonlóan ugyanis a szécsényi seregszék is hozhatott halálos ítéletet nyilvános gonosztevők („nyilvánvaló tolvajok”, ti. mint ökörtolvajok: 13/ XV., „publici malefactores": 25/XXXVIL, 39/LX., ill. lótolvajok: 28/XLIV.) fe149 „In causis autem criminalibus, ut pote furto, homicidiis, adulteriis, id genus maleficiis depraehensos, tam milites, quam subditos arcis, iure mediante convictos, praescio tamen semper supremo capitaneo vel eius locumtenente [kiemelés P. G.j, quo ad milites insigniores secundum demerita eorum puniet, salva authoritate et potestate Suae Maiestatis et per consequens domini generalis condemnato gratiam faciendi remanente." MOL E 136. Tétel 7. f. 538-539. (1573, Krasznahorka), ili. „In causis autem criminalibus, utpote furto, homicidiis, adulteriis et id genus aliis maleficiis, nec sententiam ferat, nec exequatur pro se ipso ac inscio supremo capitaneo Jauriensi [kiemelés P. G.j. Sed qui in eiusmodi facinoribus deprehensi, sive milites, sive subditi fuerint, de eo supremum Jauriensem monebit et eo praescio secundum demerita eorum puniet salva authoritate et potestate Suae Maiestatis et nostra condemnato gratiam faciendi remanente." ÖStA AVA FHKA HKA HFU rote Nr. 53.1588 März f. 94. (Várpalota, 1588) 150 PÁLFFY1995.137-138. 151 Vö. BENCZÉDI1961.170. és PÁLFFY 1995.118-124. 152 Ld. részletesen a Tárgymutató XI. Büntetési nemek alfejezetét. 50
