A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve
lett (köztük akár katonákkal), mint például ez 1676-ban a kassai hadiszéken is történt.153 Ugyanez volt igaz a törökökkel való konspirálás, azaz a nevezetes törökösség (turcismusy54 kapcsán a környező régió falvainak lakóit érintő ügyekre is. 1656 májusában például a tarnaörsi bírót ítélték a seregszéken „törökös, áruló, lopás és egyéb latorsági'' miatt karóbahúzásra (5/VI.). Az utóbbi esetek azonban nem mindig jártak elmarasztaló ítélettel. így például Kardos Mihályt, Koháry István (fő)kapitány acsai jobbágyát 1657 tavaszán felmentette az esküdtszék a törökösség vádja alól, jóllehet ellene maga a magisztrátus indította a pert (23/XXXV.). Ez a példa is azt - a forrás egésze alapján kialakult - benyomásunkat erősíti, hogy a kevés halálos ítélet dacára a seregszék általában nem volt elfogult sem a (fő)kapitány, sem a végváriak irányában. A bírák legfőbb feladatuknak ugyanis - úgy tűnik - azt tartották, hogy a hadi bíráskodás segítségével egyrészt megőrizzék a népes szécsényi katonaközösség belső rendjét, másrészt hozzájáruljanak a sokszínű társadalmi összetételű (végvári katonák, szabad legények, vármegyei nemesek, mezővárosi szegények stb.) végvárváros nyugalmának megőrzéséhez. Ez az említett mindennapos háborús viszonyok és rossz közállapotok közepette teljesen érthető volt. Rögtön hozzáteendő ugyanakkor, hogy a seregszéki jegyzőkönyv tanúsága szerint a parasztság rovására kihágásokat elkövető végváriak feletti tárgyalások nagyon ritkán, csupán a nyilvános gonosztevők gyanánt végrehajtott fosztogatás esetén zárultak halálos ítélettel. Ez azon korábbi véleményünket támasztja alá,155 miszerint e bűncselekményeket nem ítélték meg társadalmi veszélyességüknek megfelelő súllyal. A magyar rendek ugyan megtehették, hogy országgyűlési határozatokkal (pl. az 1659. évi 16-17. törvénycikkel) lépjenek fel a végváriak rablásai ellen, kimondván, hogy ilyen esetekben őket elsősorban nem katonáknak, hanem általában véve gonosztevőknek kell tekinteni, és így őket a vármegyei ítélőszékeken is felelősségre lehet vonni.156 A végvári katonaság fegyveres fellépése azonban hamar meggyőzhette a vármegyei nemesség képviselőit, jobb ha nem húznak ujjat azokkal, akik visszaéléseik dacára hódoltsági érdekeik képviseletében és ottani birtokaik adóztatásában meghatározó szerepet játszanak.157 így Nógrád vármegye nemessége is gyakorta szemet hunyt a szécsényi katonák által okozott károk felett. Másként fogalmazva: kénytelen-kelletlen megelégedett azzal, hogy a se153 Pálffy 1995.138. 154 A régió vonatkozásában e kérdéskörre ld. SZAKÁLY 1981b. és SUGÁR 1986., ill. frissen az 1670-es évek kapcsán: Min ALIK 2009. Hasonló seregszéki pereket ismerünk a bányavidéki végvárakból is: Korpona, 1673: MOL P 125. No. 11373. és Fülek, 1678: Szederkényi 1891.243-244. 155 PÁLFFY 1995.108-114., 179-180. 15fiCJH 1675-1740.148-151. 157 Miként ez Szakály Ferenc részletesen feltárta. SZAKÁLY 1981a. és SZAKÁLY 1997. passim. 51
