A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve

doltsági portyázásban élen járó Ipoly-parti végházak „vitézlő törvényszékein" - valamint majdnem bizonyosan a fülekin is - a rabügyek a leggyakoribb peres kérdések közé számítottak. A hódoltsági területek adóztatásában szerényebb szerepet vállaló vagy a bányavidéki főkapitányság védettebb részein fekvő véghelyek esetében viszont nyilvánvalóan más ügyek (büntető és magánjellegű perek) határozták meg a seregszékek tárgyalásait. Ezek az új adatok egyúttal indirekt módon kiválóan megerősítik Szakály Ferenc arra vonatkozó utalásait,145 miszerint a 17. század első felében - legalábbis a bányavidéki ge- neralátus vonatkozásában - az 1596-ban elesett Eger katonai (stratégiai) és hódoltsági (főként adóztatási) pozícióját Fülek mellett elsősorban Szécsény vette át. Ezt azért fontos kiemelnünk, mert a Nógrád megyei véghely ezen - országos szempontból is - számottevő szerepéről gyakran még a régióra vonatkozó feldolgozások is hallgatnak, nem beszélve a korszak nagy összefoglalóiról.

A szécsényi végvárváros török hódoltsággal kialakult meghatározó és sokrétű kapcsolatrendszerérői - a rabadatok mellett - forrásunk többféle módon is tanúskodik. Egyrészt a jegyzőkönyvben felbukkanó hódoltsági helységneveket térképre helyezve - lásd kötetünk említett térképét -, az eredmény szinte önmagáért beszél. A többnyire a szécsényi katonaság por- tyázó és adóztató tevékenysége során okozott kártételek (pl. 3/III., 20/ XXX., 24/XXXVE, 27/XLIV., 67/CIII., 76/CXX. stb.) kapcsán említett falvak és mezővárosok a Duna bal (Dab, Tass, Dunavecse, Solt, Dunapataj, Bo- gyiszló, Ersekcsanád), illetve a Tisza jobb partján (Tömörkény, Ópusztaszer, Tápé) ugyanis szinte megrajzolják a szécsényi lovasság hódoltságba vezetett akcióinak útvonalait. Másrészt a végvárvárosban élő, jelentős részben a hódoltságból menekült nemességnek köszönhetően a katonai határvonal dacára Szécsénynek - a seregszéki jegyzőkönyv szerint146 - még a 17. század közepének zűrzavaros időszakában is szoros gazdasági és hétköznapi kapcsolatai maradtak Heves megye északi régiójának kisebb-nagyobb településeivel, különösen Gyöngyös, Pásztó és Gyöngyöspata mezővárosokkal. Ezt néhány beszédes példával jól szemléltethetjük: Szabó Péter szécsényi gyaloghadnagy sógora (Héder Borbély Mihály) például gyöngyösi polgár volt (31 / LI.), Csollak Pál lovaskatona sógora pedig 1659-ben nem volt más, mint a patai plébános (Szécsényi Király Mihály).147 Forrásunk alapján az is megállapítható, hogy sok katona származott a Zagyva két partvidékéről. Ám ugyancsak az erős gyöngyösi kapcsolatokat jelzi, hogy a szécsényi szíjártók, lakatosok és fegyverművesek a gyöngyösi céh tagjai voltak.148 Mindezek szintén azt

145 Szakály 1981a. 176. és Szakály 1997., pl. 189., 194-196., 342-343.

14<> Ld. részletesen a Helynévmutató alapján.

147 Molnár 2005. 56-65.

148 Lénárt 1984. 259.

49