A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve

lői közül viszont senkit nem említ jegyzőkönyvünk, ami ugyancsak azt igazolja, hogy az egykori mezőváros magisztrátusa legjobb esetben is csak korlátozottan működhetett. Végül a szécsényi őrség kisebb-nagyobb részét, akár fel-, akár alperesként érintő ügyekben (pl. 16., 42., 54., 62., F) a szécsényi seregszéken is gyakran jelentek meg a szomszédos véghelyek kapitányai és alkapitányai, valamint az említett füleki seregbíró, miként ez a győri, az érsekújvári vagy éppen a kassai hadiszéken is történt. Ezeket a tárgyalásokat viszont jellegükből adódóan már nem a végvár (fő)kapitánya, hanem Forgách Ádám bányavidéki generális hívta össze. Mindezek azonban már az ítélkezés gyakorlatával álltak összefüggésben.

Az ítélkezés gyakorlata és szokásai

A szécsényi seregszék - a többi hadi és seregszékhez hasonlóan - tehát esküdtbíróságként hozta ítéleteit. Ennek tényleges módjáról forrásunk több helyütt olyan információkkal szolgál, amilyenekkel más „vitézlő törvényszékek" kapcsán ez ideig nem rendelkeztünk. Az ítéletek igen jelentős részét egyhangú szavazattal (magyarosan „egyenlő voxxal" pl. 5/VL, 13/XV., „egyenlő voxból" 2/II., „egyező értelemmel" 55/LXXXVIL, latinul „communi consensu" 82/CXXV., 86/CXXXI., „communi suffragio" 53/LXXVIL, 56/ LXXX1X., 73/CX11., „communibus votis" 89/CXXXV., „communibus suffragiis" 47/LXX1. vagy „communibus votis et suffragiis" 42/LXIII., 52/LXXVIII., 62/C., 83/CXXVI. stb.), másik részét pedig a többségi szavazatnak megfelelően („az potior vox szerint" pl. 13/XVL, „az superior vox szerint" 28/XLIV., 46/LXVIIL, 52/LXXXII.) hozták. Egy esetben azonban azt is megtudjuk, hogy a népes esküdtszékből csupán egy személy szavazott másként, mint a többség tette („egy személy híján communibus votis et suffragiis" 66/CIL).

Eddigi ismereteink szerint a végvári seregszékek a várkapitányok joghatósága alatt szolgáló és az őrség mustrajegyzékébe beírt, már említett „iratos" katonák felett ítélkeztek; feltéve persze, hogy nem éltek vissza jogkörükkel, amire ugyancsak jócskán adódtak példák.134 Forrásunk e tekintetben is komoly újdonságokkal szolgál. A 17. század közepi Szécsényben tárgyalt ügyek egy jelentős részét (mintegy ötödét) ugyanis a végvári katonák feleségei és özvegyei maguk indították - nem ritkán éppen egymás ellen -, főként szidalmazások és rágalmazások kapcsán, illetve különféle anyagi ügyekben, ritkábban büntetőperekben. Ezek feldolgozása akár önálló tanulmányt is ér134 Vö. PÁLFFY 1995.137.

45