A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve
demelhetne, hiszen a végvári katonák feleségeinek mindennapjairól ez ideig kevés hasonlóan adatgazdag forrást ismerünk.135 Ehelyütt mintapéldaként érdemes egy beszédes példát idéznünk. Szadai Erzsébet (Deák István lovaskatona felesége) 1656-ban egyik alkalommal felperesként (egy kétszer is tárgyalt perben: 5/V. és 9/V.), egy másik alkalommal pedig alperesként (7/VIII.) jelent meg a „vitézlő törvényszéken", mindegyik esetben szitkozódási ügyben. Míg azonban felperesként Szántó Ferenc huszár ellen indította a pert, másodszorra egy másik katonafelséggel (Nagy Ilonával) szemben kellett magát védelmeznie. Erzsébet asszony később sem hagyta abba a katonafeleségekkel való gyakori pörlekedést. 1660. október végén ismét „néminemő hallatlan és utálatos szitkai végett" állt a seregszék előtt, és ez alkalommal nem is kerülte el - a Werbőczy István Hármaskönyve értelmében kirótt136 - nyelvváltságot, azaz a komolyabb pénzbüntetést (92/CXL.). Ezen ügyek kapcsán különösen sajnálhatjuk, hogy a tanúkihallgatásokat és egyéb permellékleteket nem másolták be jegyzőkönyvünkbe (ilyeneket szerencsés esetben így csupán a vár tisztjei és az érintett katonák, illetve vármegyei nemesek családi levéltáraiból tárhatunk fel), hiszen akkor még mélyebb betekintést nyerhetnénk a végvári katonák feleségeinek mindennapjaiba, sőt szókincsébe. Hasonlóan szinte megdöbbentőnek tűnik, hogy 1656 és 1661 között átlagban minden negyedik szécsényi seregszéki ülés foglalkozott a határ menti rabkereskedelemnek és a török vagy rác rabok tartásának valamelyik - az elmúlt közel két évtizedben sokat kutatott, gyakran igencsak bonyolult - kérdéskörével.137 A fel- és alperesek között így egyaránt találunk bilincsben kibocsátott ún. vasas vagy éppen társaikért kezességet vállalt, vagy ún. posta-rabokat (illetve rokonaikat),138 akik többségében természetesen a szécsényi végvár őrségéből kerültek főként az egri, a hatvani, a szolnoki vagy ritkábban a váci törökök fogságába. Érdekes ugyanakkor, hogy budai példákkal szinte egyáltalán nem találkozunk. Ez ugyancsak jól jelzi, hogy a szécsé- nyiek ellenfeleinek elsősorban az egri vilájet oszmán katonái számítottak. Bár a határ menti rabkereskedelem 17. század közepi fénykorára az említett újabb kutatások is felhívták a figyelmet, egy friss vizsgálat éppen az egri vilájet területén és királysági határvidékén kolduló keresztény rabok 1640-es évek elejétől megszaporodó és egészen az 1680-as évekig nehezen kordában 135 Egy-egy különleges missilis mellett ezek köré sorolhatjuk a délnyugat-dunántúli kiskomáromi végvár - sajnos mind a mai napig kiadatlan - református anyakönyvét. DREL, Kiskomáromi anyakönyv. 136 Bak-BanyÓ-Rady 2006. 342-343.: II. rész 72. cím. 137 Vö. Varga J. 1991.; PÁLFFY 1997a.; TÓTH 2001.; DÓRI 2006.; ÚjVÁRY 2006.; DÁVID- Fodor 2007.; Ladányi-Benedikt 2008.; Tarkó 2008.; VlNCZE 2008., ill. kifejezetten hadi bíráskodási ügyek kapcsán PÁLFFY 1995.142-144. 138 E fogalmakra ld. részletesen az előző jegyzetben idézett irodalmat. 46
