A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve

fallal vették körül, 1646 nyarán pedig egy kőbástyával is megerősítették, amelyet - a feltehetően besztercebányai - Abraham Arzt kőműves és kőfaragó emelt.112 Emellett forrásunk rendszeresen tudósít a kapukról (fő- és kiskapu), olykor toronyról (valószínűleg a kaputoronyról), sőt 1660. január

25-én még annak a kőpalánknak, azaz a mezőváros kőfalának a seregszék előtt született építési szerződéséről is, amelyet a besztercebányai Kőmíves Jeremiás kőművesmester tartozott nyolcadmagával elkészíteni (74/CXIII.). (Erről ismereteink szerint ez ideig nem tudott a kutatás.) Mindezeken túl a jegyzőkönyv fontos adalékokkal szolgál a végvárváros házainak és házbirtokosainak történetéhez is.113

Végül Szécsény harmadik részét a más forrásokból ismert és a 17. század közepi oldalnézeti ábrázoláson is jól látható „kostát", azaz külváros (lat. suburbium [praesidii Szecseniensis], ném. Vorstadt114) alkotta, amelyre azonban egyetlen alkalommal sem utalt forrásunk. Ennek feltehetően az a már említett tény volt az oka, hogy a törökök 1652 májusában a külvárost szinte teljesen felégették, így az a jegyzőkönyv írásának idején gyéren lakott lehetett.

Szécsény 17. század közepi topográfiája, nevezetesen hármas tagolódása (belső/német vár, külső praesidium vagyis prezidiális mezőváros/ végvárváros, külváros/polgárváros) kísértetiesen emlékeztet a nemrég részletesen feltárt és „eklatáns példának" nevezhető Keszthelyéhez.115 A hasonló településszerkezet dacára azonban lényeges különbségek is felfedezhetők, melyekhez elsősorban a most közzétett seregszéki jegyzőkönyv nyújt meghatározó fogódzókat. Ez alapján úgy tűnik, hogy a félezer fős szécsényi végvári katonaság (tehát a keszthelyi királyi fizetésű őrség két és félszerese) jelentős mértékben uralta, másként fogalmazva „militarizálta" a mezővárost, sőt talán még annak egykori önkormányzatát (a hadnagynak nevezett bíró és tizenkét esküdt alkotta testületet) is. Azaz a bányavidéki végvár esetében - ellentétben az eddig ismert dunántúli példákkal (Keszthely mellett elsősorban Egerszeggel) - nem (vagy nemcsak) az egykori mezőváros magisztrátusának irányítását vette át a királyi katonaság, hanem mind létszámát, mind befolyását kihasználva és önálló katonai igazságszolgáltatási privilégiumával élve saját „vitézlő törvényszékét" helyezte a végvárvárosban előtérbe. Nevezetesen oly módon, hogy közben több dolgot megőrzött a mezőváros önkormányzatának sokrétű feladatköréből is.

112 DREL C/64. 2c. 81. d. 6. t. No. 28.; JAKUS 1985a. 133-134.; Jakus 1987b. 31-32.; Majcher 1990.

113 Ld. részletesen a Tárgymutatóban az V. Ingatlanok, helymegjelölések alfejezet- ben a ház (domus) kifejezés alatt.

114 Vö. még 1628-ból „in suburbio seu pago": MOL P 287. Ser. 1. Fase. C. No. 5.; 1635: „azfent írt Hostatban avagy városban" uo. No. 132. f. 133-134.

115 VÉGH 2007. főként 117-127.

38