A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve
Kajdi János seregbíró tartotta magánál, aki a következő esztendőkben Nóg- rád vármegye szolgabírájaként folytatta pályafutását.68 A helyszín: a bányavidéki főkapitányság egyik meghatározó végvára Az első alkalommal 1552 júliusában török kézre került Szécsény vára 1593 legvégén történt visszavételétől - Pálffy Miklós érsekújvári végvidéki és du- náninneni kerületi főkapitány (1589-1600) nevezetes téli hadjáratától - egészen 1663. évi elestéig az ún. bányavidéki főkapitányság meghatározó erőssége volt. Bár a szakirodalom a határvidék-övezetet gyakran bányavárosi főkapitányságnak nevezi, mindenképpen helyesebb azt bányavidéki főkapitányságnak avagy generalátusnak titulálnunk. Egyrészt egy rövid ideig (1554-1564) létezett külön a bányavárosok főkapitánya tisztség (lat. supremus capitaneus civitatum montanarum, ném. Oberst der Bergstädte) is, melyet többek között a költő Balassi Bálint édesapja, János (1555-1562), majd - az ő éppen Szécsény visszavételére indított akciójának 1562. áprilisi kudarca után69 - az egri hős, Dobó István (1562-1564) töltött be.70 Másrészt e várak ugyan valóban főként a Garam folyó mentén fekvő ún. alsó-magyarországi bányavárosokat (niederungarische Bergstädte), illetve a mögöttük húzódó hátországot védelmezték (erre utal német nevük: Bergstädterische Grenze), többségük tőlük délre és délkeletre jelentősebb távolságra feküdt. Ez különösen igaz volt az 1593-1594 fordulóján visszafoglalt, Nógrád megyében az Ipoly mentén található végvárakra, közöttük magára Szécsényre is.71 így joggal nevezték őket korszakunkban latinul confinia antemontanának, régi magyarsággal pedig „bányavárosok előtt való végházak"-nak.72 Ez alól jelentősebb kivételt a Zsitva-parti Verebély vára mellett pusztán a Nyitra-parti Érsekújvár jelentett, amely 1589-től - Nyitrát, Surányt, majd Lévát követve - egészen 1663. évi elestéig a végvidéki főkapitányság központja volt. Ezzel magyarázható, hogy a bányavidéki generalátus vezetőjét, azaz az ún. bányavidéki főkapitányt/generálist (lat. supremus capitaneus/generalis confiniorum antemontanorum, ném. Bergstädterischer Grenzoberst/Grenzgeneral) a 17. században - állandó székhelyéről - hosszabban gyakran már „újvári praesidiumnak főgeneralis kapitánya"-nak (F), röviden pedig csupán „(érsek)új- vári főgenerális"-nak nevezték, miként ezt forrásunk is több helyütt teszi (pl. 15-16., 42., 54.). Hosszabb változatban olykor a két elnevezést összevonták, így 1660-ban például a bányavidéki generálist „Érsekújvárnak és hozzá tartozó 68 Életrajzi adatait ld. a Személynévmutatóban. 69 Részletesen ld. MATUNÁK1899. 70 PÁLFFY 1997b. 270. 71 Lásd a forráshoz készült térképét a bányavidéki véghelyek feltüntetésével. 72 PÁLFFY 1996. 191-192. A magyar elnevezésre egy szép példa 1610-ből: MOL E 196. Fasc. 36. No. 14. 29
