A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve

végházaknak főgenerális kapitányá ”-nak titulálták.73 Fontos ugyanakkor hangsúlyoznunk, hogy a bányavidéki (utóbb érsekújvári) generális 1564-től egyúttal a Pozsonytól Gömör megyéig húzódó ún. „dunáninneni" országrész {partes Cisdanubianae) tíz vármegyéjének (Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars, Turóc, Árva, Liptó, Hont, Nógrád és Zólyom) kerületi főkapitányi tisztét (lat. supremus capitaneus partium regni Hungáriáé Cisdanubianarum, ném. Kreisoberst/Kreisgeneral in Zisdanubium) is betöltötte,74 azaz ezen országrész (másként kerület) rendi hadügyeit is intézte, valamint nemesi felkelését is vezette. Erre a tisztségnévre a szécsényi seregszék 1651. évi ítéletlevelének latin szövege is utalt (partium Hungáriáé Cisdanubianarum [...] praesidiique Uy- variensis supremus generalis capitaneus: F). Magyarul ennek az 1661 augusztusában felbukkanó „Érsökúivárnak és Dunántúl lévő Magyarország részinek főgenerálisa ” elnevezés felelt meg.75

A seregszéki jegyzőkönyv keletkezése idején, 1644-től közel két évtizeden át a végvidéki generális tisztét mindvégig gimesi (ghymesi) Forgách Ádám (1609-1681) töltötte be, akinek már nagyapja, Simon is hosszabb ideig (1569-1582) irányította e határvidék védelmét;76 bár abban az időben Szé- csény még oszmán végvár és szandzsákközpont volt.77 Bár Forgách 1656 februárjában, 1657 októberében és 1659 márciusában is megkísérelte vagy legalábbis fontolgatta lemondását posztjáról,78 végül egészen Érsekújvár

1663. szeptemberi feladásáig ténylegesen ellátta azt.

Forgách Ádám személye forrásunk kapcsán még további két szempontból megkülönböztetett figyelmet érdemel. Egyrészt ő korábban közel két évtizedig (1622-1643) viselte a szécsényi (fő)kapitány címet,79 bár ténylege73 MOL P 287. Ser. II. Fase. HH (42. cs.) f. 345-346. (1660. ápr. 16.)

74 PÁLFFY1996.197-198.

75 MOL P 287. Ser. II. Fasc. HH (42. cs.) f. 393-394. (1661. aug. 6., Esztergom) A Dunántúl alatt - a központi tájszemlélet elvének megfelelően - itt természetesen a levél keltezésének helyéről, Esztergomból nézve valóban a Dunán túlinak tűnő, azaz attól északra fekvő, Pozsonytól Gömör megyéig terjedő országrész értendő.

76 PÁLFFY 1997b. 271.

77 Újabban HEGYI 2007. 778-800. és VlNCZE 2007.

78 1656. febr. „deß Herrn Graven Forgách resignation dessen grenitz obristen stell" ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 313. f. 105.; 1657. okt. 7.: ,, Valakitűi ad partem úgy értem, hogy Forgách uram resignálni akarja az újvárit Pálfynak, és maga kassai akar lenni. ” Tu- SOR 1994. 202-203.: No. 236.; 1659. márc. 1.: „Forgách Ádám uram egyáltalában nem akarja tovább viselni az generálisságot. ” uo. 216-217.: No. 255.

79 1622. júl. 16. Utasítás Forgách részére a tisztségről. MOL P 287. Ser. 1. Fasc. A. No. 102. f. 62-68. (eredeti) és ÖStA KA Best. Prot. Bd. 1.1622. p. 4. (utalás); 1643: felsőmagyarországi főkapitányi kinevezéséig tölti be posztját. (PÁLFFY 1997b. 273.) 1640. február 9-ei lemondását („resigniert die haubtmanschafft zu Szehen") nem fogadták el Bécsben. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 282. f. 269.

30