A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve
Végül az elmúlt esztendőkben részben saját kutatásainknak, részben történész és levéltáros kollégáink szívességének köszönhetően sok tucattal szaporodott a végvárak hadi bíráskodási személyzetének száma. E téren külön figyelmet érdemel, hogy egykori pécsi tanítványunk, Végh Ferenc a keszthelyi végvárvárosról írott doktori értekezésében mintaszerűen feltárta a Ba- laton-parti prezidiális mező- avagy végvárváros igazságszolgáltatását és az ottani magisztrátus működését, amelyet a katonaság nagyszámú jelenléte miatt - Körmendhez és más dunántúli prezidiális mezővárosokhoz hasonlóan - ugyancsak seregszéknek tituláltak.27 Ugyanő frissen megjelent kismonográfiájában pedig feltérképezte az egerszegi végvárvárosbeli - hadi és polgári - igazságszolgáltatást is.28 Szakály Ferenc 16-17. századi esettanulmányait és Benda Gyula (1943-2005) 18. századi keszthelyi sikeres mélyfúrásait folytatva,29 Végh mikrotörténeti jellegű dunántúli alapkutatásai még a korabeli Magyarország had-, társadalom- és várostörténetét is fontos megállapításokkal gyarapították. „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve A magyar végvárkutatás egyik unikális forrása 2003 októberében a téma alapforrásainak száma egy újabb - túlzás nélkül állítható - szenzációs dokumentummal gazdagodott, amelyet egykori budapesti tanítványunk, Szabó András Péter forráskiadásának és sajtó alá rendezésének köszönhetően jelen kötetben tarthat kezében az olvasó. Nevezetesen a szécsényi végvár seregszékének 1656. április 8-ától 1661. február 6-ig fennmaradt, nagyobbrészt magyar, kisebb részben latin nyelvű jegyzőkönyvével - miként latin címe nevezi: Protocolon iuridicum sedis bellicae praesidii istius Szecseniensis Suae Maiestatis Sacratissimae. A kötet - mint a fentiek ismeretében ez már szinte „várható" volt - ismét egy különleges, a téma kutatása szempontjából alig szóba jöhető helyen, a Román Tudományos Akadémia kolozsvári könyvtárában bukkant fel, miként erről és ide kerülésének feltételezett körülményeiről a forrás kiadója az Előszóban részletesen beszámol. Az Erdélyben talált, de a Magyar Királyság, Nógrád megye és Szé- csény végvára története szempontjából oly fontos felfedezését - a kora újkori magyar had- és jog-, valamint a társadalom- és a Nógrád megyei helytörténetírás szerencséjére - Szabó András Péter széles körű levéltári háttérkutatást folytatva rendezte sajtó alá. 27 Végh 2007.137-141. 28 VÉGH 2010. 57-65. és 79-95.: No. 1-15. 29 Ezekre nagy számuk miatt most külön nem hivatkozhatunk. Ld. rájuk Végh Ferenc könyvének bibliográfiáját. VÉGH 2007. 303-304. és 319-320. 19
