A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Forrásközlés

ugyan nem tének semmi satisfactiót, hanem most is rabok szegények, kiket nem mondhatják, hogy csatára mentek volna, asszony- és gyermekszámban lévén szegények. Másodszor az palánkiakban Vadkertről négyet vittenek el, kik közül egyiknek az karóban tették az fejét, és az hármát szemlátomást el- harácsolák, mely cselekedetek manifestissime constál generalis uraink őnagyságok előtt is, nem mondhatják pediglen, hogy valami csavargók által lett volna, mert maga az váci bég személye szerint majd háromszázadmagá- val itt az végházaink körül való falukon keresett hajdút és katonát akkor, de többre ezeknél nem talált mégis Isten kegyelméből és gondviseléséből. Harmadszor bizonyság lehet az egész gyarmati sereg, hogy ezelőtt talán csak három héttel ugyan az gyarmati kertek közül bizonyos számú marhát haj- tottanak el, kik között az gyarmati főkapitány marhájában is volt. Item ím csak ezelőtt 5 vagy 6 nappal is ugyan az gyarmatiakban Suránytól egyet vittenek el bé Vácra, az ki Surány nevű faluban, az minemű közel Gyarmathoz, nem ment vala ugyan csatára, hanem kenyér- és abrakkeresésre. Negyedszer szécsényi egy szegény pintérlegény, béna ember kimenvén másodmagával, hogy maga mesterségére való abroncsfákat vágjon, azt Hollókő alól elvivék, és oda ez mai napig is. Ötödször az fülekiekből diversis vicibus ezen szent békesség alatt vittenek el nem sokba húszig valót, melyet hitek szerint bizonyít az egész füleki sereg. Sőt, csak tegnapelőtt is nyolc füle- ki hajdúra akadtak az hatvani vitézek itt egy faluban, az ki csak egy mélyföld Szécsényhez, noha az Jóisten gondviseléséből nem bírtanak vélek, ke- veses lévén az csatázó török, mely reájok akadott volt. Ezeket és egyéb ezeken kívül való sok excursiójokat is körülöttünk Isten tudná előszámlálni, kit egyszer is másszor is cselekedtek, miólta az követek megváltoztak, hajdúinkat és katonáinkat keresvén. Mivel azért őfelsége is, az mi kegyelmes urunk azt parancsolja legkiváltképpen minden parancsolatiban, hogy okot ne adjunk az szent békesség felbomlására, megtetszik csak ezekből is, ki légyen oka az két hatalmas császárok között elvégezett békességnek felbontásának. Hatodszor tudván mi azt, hogy ím nem régen is Újvárból egy török rabot visszaadtanak, item Fülekből egy vagy két rabot, és lovat is egynéhányat. Item Szécsényből is váci marhát majd húszig az töröknek visszaküldöttenek kapitány uraimék, az kik helyében ők sem rabot sem marhát az mi részünkre valókat nem adtanak vissza, és csak egyet is nem bocsátottanak ki. Ehhez képest is cselekedtük volt, hogy közöttök kinek atyánk, bátyánk lévén rabságban, szabadításokért keresztyén rab atyánkfiainak szerencsét próbálnánk. ítéljen meg azért az élő Úristen és az közönséges igazság, hogy hogy szenvedhessük el csak eképpen magunk vérének nyomorúságos rabságokat és sok nyavalyáinkot. Azért ez bizonyos és igaz okokra nézve kérjük nagy- ságtokat és kigyelmeteket, törvényben ülő nemes és vitézlő uraink, hogy minket ez kapitány urunk őnagysága ellenünk való feleletitől mentsen és szabadítson meg. Sőt kérjük alázatosan fejenkínt nagyságtokat és kigyelme180