A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Forrásközlés
pontba, a bíróba, a felperes személyébe, és a per minden egyéb tartozékába. Ügyvédjük fenntartja magának ügyvédi szabadságát minden dologban, amely a jelen perben majd hasznosnak és szükségesnek tűnik, álláspontját védelmezni, érvelni, kifogást tenni, előadni, vitázni, és ha jogosnak ítéltetik, a vád ellenkezőjét bizonyítani, a bizonyításban az utóbbiaktól az előbbiekhez visszatérni és előrehaladni./ Idem procurator I. qui supra dicunt: /Az alperes fenti ügyvédje (a következőket) mondja:/ „lm értjük főkapitány urunknak őnagyságának ellenünk való feleletit, hogy tudniillik mi az szent békesség elllen és az mi kegyelmes urunknak királyunknak őfelségének az törökkel való békességnek végezése ellen vétettünk volna minapi két töröknek elhozásával, kire így felelünk. Könyörögvén alázatosan mind őfelségének, az mi koronás királyunknak és mind generalis és főkapitány urainknak is őnagyságoknak, hogy ellenünk szegény igyefogyott szolgái ellen való nehezteléseket vegyék el rólunk, mutatván kegyes gratiájokat inkább hozzánk, mivel mi ezen dolgot attól oltalmazzon az Úr Isten, hogy ex contumatia őfelségének parancsolatja ellen tusakodván, hatalmas méltósága és megszerzett békessége ellen cselekedni igyekeztünk volna, hanem kínteleníttettünk az nagy és elszenvedhe- tetlen szegénységünk és fizetetlenségünk miatt ez félét tentálnunk. Másodszor kínszeríttettünk ez okból is, hogy őfelsége - úgy vagyon - az törökkel megszerzetté ugyan az szent békességet, de itt mikörülöttünk és mirajtunk annak semmi láttatja nincsen, mert látjuk szemeinkkel naponkint és óránkínt tapasztaljuk is, hogy keresztyén atyánkfiáit mind titkon és mind nyilván az török szomszédok valahol kaphatják, vitten-viszik az rabságra, és kit levágnak bennek. Elannyira vagyon az dolog, hogy egy szóval semmi jele az elvégezett szent békességnek az török pártról nem láttatik, mert bár ne csatára, csak más szükségekre és holmi koldulásokra kimenvén is az vitézlő rend, vitten-viszik, ha rájok akadnak. Ezt pediglen hogy ők az békességhez nem tartják magokat, semmiképpen nem tagadhatják, mert tőlök megszabadult keresztyén rabok méltán megbizonyítják, hogy ez elmúlt napokban is inkább minden csatájoknak nyereségekből az bégeknek őmagának is az vezérnek hol titkon és hol nyilván is rész adatik. így lévén azért az dolog, az141 juris regula is azt tartja,142 „quod uni licet, licet etiam alteri"/ami az egyiknek szabad, szabad a másiknak is/, ez is ingerlett bennünket cselekedetünkre. Elarmadszor indított erre keresztyénségünk is, hogy ím csak ez elmúlt napokban elvitt és rabbá esett atyánkfiainak is szabadításokért próbálnánk valamit, mert Korpona városa alól két ízben kilenc vagy tíz cselédet vivőnek el, az kik most is ez mai napig oda vannak. Kikért noha Elont vármegyének viceispánja, Szelényi János uram eleget írogatott oda bé az bégeknek, de 141 Az utóbbi két szó a sor fölé beszúrva. 142 Utóbbi két szó a margóra beszúrva. 179
