A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Forrásközlés

ruminálván, és az bizonyságokat is elolvasván, communibus votis et suffragiis azt adinveniáltuk, minthogy főkapitány urunk őnagysága assertiója megbizonyosodott in omnibus punctis, az bizonyságokból is manifestissime cons- tál tömlöctartó uraimék hitek ellen való egynéhány rendbeli cselekedetek, és magok is coram tribunali megvallották, ob hoc primum et ante omnia praemissa officiorum suorum privatione juxta praecitatum articulum, videlicet tituli 30 partis secundae Tripartiti,130 propter transgressionem manifestum fidei in f. 200 sigillatim. / Ezért először és mindenek előtt az idézett cikkely, tudniillik a Hármaskönyv második részének 30. címe alapján hivatalvesztéssel, és esküjük nyilvánvaló megszegése miatt fejenként kétszáz forint (büntetéssel lakóijának./ Az sus- pitióért periig, hogy tömlöctartó uraimék titkon suttogtak az török rabokkal, hogy ők semminemő gonosz végre, sem az végház veszedelmére, sem az magok privatumának, hasznának keresésére, és semmi egyéb gonosz végre nem cselekedték, sub quindena decimo se se sigillatim tartoznak magokat purgál- ni, és minthogy magok szabad jó akaratjokból comperiáltattak szabadságban s birincsek nélkül tartam az rabokat az tömlöcben, és ha így nem purgálhat- ják, in vivo homagio convincáltassanak f. 200 seorsim. Ezekben periig főkapitány uram őnagysága tartozik executiót tenni sub quindena.

/CLL/ Kállai és Kökényesi Mihályék Karászit és Nyikont állassák elől ez jövő szombathoz egy hétre.

/CLIL/ Judicialiter adinveniáltatott, hogy az minemő praetensiója vagyon Soós Ambrus uramnak Olasz Pál ellen valami rab sarca végett, számlálják meg az ott való kezeseket, és az mely száz talléron megvették az rabot, minthogy az török is contentus azon száz talléros rabbal, valami esik egy személyre azon száz tallérból, azt tartozik deponálni Olasz Pál uram.

130 Tripartitum II. rész 30. cím. A hitszegők, úgynevezett ludasok büntetéséről. A cím első négy paragrafusa azt az esetet tárgyalja, ha a hitszegés a szent korona [azaz az ország] ellen, és a korona örökösödési jogának kárára történt, teljes jószágvesztéssel, az aktív jogképesség elvesztésével és a társadalomból való teljes kirekesztéssel sújtva azt. „5. §. Ezt azonban csak a szent korona és a fejedelem jogára nézve kell érteni. Mert a felperes ellen csak díjában és fejének kétszáz forintot tevő váltságában szokták az hamis esküvőt és hitszegőt elmarasztalni. 6. §. Holott tudni kell, hogy a hitszegés elkövetése kétféleképpen értendő. Először is annak mondják a megengedett eskü áthágását, midőn tudniillik valaki hit alatt ígéri, hogy a másiknak ad valamit vagy tesz ezt és azt, s azután ez ígéretét nem teljesíti. Ily esetben az előbb említett becstelenség és javainak elvesztése nem következik be mindenkor. Mert betegeskedés, az utak veszedelmei és háborús idők gyakorta kimentik az ígérőt. Mindazáltal ígéretét teljesíteni és beváltani köteles lesz..." (WERBŐCZY 1990. 363-363.) Ezt a paragrafust némi rugalmassággal valóban alkalmazni lehetett a hivatali eskü megsértésére is.

174