A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Forrásközlés

„dato tamen non admisso" mindazáltal is következhetett olyan illetlen fenyegetőző s háborúságra adott szó az I.-től, hogy mindkettőnek meg kellett lenni. Ezeket manifestissime be fogja hozni, seregbíró uramnál lévő autenti- cum bizonysága és országunk arrúl írt titulusi, ut patet Tripartiti partis tertiae tituli 21., 22., et 23.117 /ahogy az a Hármaskönyv harmadik részének 21., 22. és 23. részében szerepel/ hol penig ezt derigálja, hogy ha volt volna oly vető személy, ki szíve szerint vetette118 volna őket, ez nem történt volna, arra ez az felelet: Ki lehetett nagyobb és igazabb vető, mint az ki Csordás Mihálynak kezéből kivonta kardját. Ezt penig ipsa experientia docet, hogy több oltalommal volt az vető Füstös Istvánhoz, mint Csordás Mihályhoz, experiálhatja kegyelmetek, bírák uraim, ha az vetés juxta vim tituli 24. partis tertiae119 /a harmadik rész 24. címének erejével/ lett-e, avagy juxta allegata procuratoris I. / vagy úgy, ahogy (azt) az alperes ügyvédje állította./ Mivel reménli az A. prókátora, hogy az bizonyságok is elucidálják rész szerint ezeket. Tertio elucidáltatni fog azon autenticum bizonyságokból, hogy nem maga oltalmában juxta praecitatos titulos, hanem bosszúból cselekedte az I., mivel az mikor gyilkosító fegyveréhez nyúlt, s hozzá lőtt, már akkor Csordás Mihálynak semminemő fegyver kezében nem volt. És minekelőtte ennek meritumára mentek volna is, juxta leges patrias az I. - ha akarta volna - procuratorának allegatiója szerint előle

117 Tripartitum III. rész. 21. cím. A valakitől önmaga védelmében elkövetett emberölésről. 22. cím. Hányféleképpen és hogyan értsük a védelmet? 23. cím. Vajon fenyegetőzés miatt szabad-e valakit bántani? (WERBŐCZY 1990. 510-512.) A 21. címet az előző jegyzetben már idéztük, a másik két cím a jogos önvédelem eseteit taglalja és részletezi. Önvédelemről csak a sérelem helyszínen és megtörténtekor lehet szó, és akkor is a „a vétlen önvédelem mérsékletével" kell fellépni. Verbális agresszióra pedig csak akkor szabad fizikai erőszakkal, támadással válaszolni, ha a konfliktus kezdeményezője halállal fenyegeti a védekező felet, és közismert róla, hogy „hatalmaskodó és verekedő természetű ember", azaz olyan, aki fenyegetéseit be is szokta váltani. Utóbbi kitétel mai fogalmaink szerint meglehetősen tág kereteket biztosít az önvédelemre, és éppen ezt próbálta a felperes keresetében felhasználni, azt állítva, hogy Füstös István halálos fenyegetőzése miatt kellett Csordásnak kardot rántania.

118 Kasza Györgyről van szó, aki a felperes fél szerint a konfliktus lecsendesítésén fáradozott, beavatkozott a verekedésbe, és kivette Csordás Mihály kezéből a már kihúzott kardot.

119 Tripartitum III. rész 24. cím. Vajon egyik ember segítheti-e a másikat? „Kérdezni lehet még: vajon segítheti-e egyik ember a másikat? 1. §. Azt mondjuk, hogy igen. Mert ha vagyonom és örökségem oltalmára összehívhatom barátaimat és atyámfiáit, még sokkal inkább tehetem azt testem és személyem védelme végett. 2. §.. Minélfogva mindenki, még az idegen ember is, midőn segítségül hívják, mindenkor megsegítheti azt, akit életveszedelemben lát forogni. 3. §. Azonban a rablót és más nyilvános gonosztevőt nem kell és nem is szabad másnak kezéből a gonosztevő kiabálására kiszabadítani." (WERBŐCZY 1990. 512-513.)

167