A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Szabó András Péter: Előszó

kossággal is bíró területen (Partium, Szatmár etc.) volt. A jegyzőkönyv talán már ekkor is a Kemény család tulajdonát képezte. Egy elfogadható magyarázat kiindulópontja lehet Lónyay Anna (fl693) személye, aki előbb Wesselényi István közép-szolnoki főispánnak, majd 1659-től Kemény János (tl662) erdélyi fejedelemnek (1661-1662) volt felesége, és 1667-ig Szécsény- ben is rendelkezett egy részjószággal.11 Lónyay Anna - Wesselényi István özvegyeként - szerepel a nógrádi nemesség 1658. évi összeírásában, a szé- csényi járás legtekintélyesebb birtokosai között, hasonlóan unokatestvére fiához, Lónyay Gáborhoz.12 Lehetséges, hogy 1663 után Lónyay Anna familiárisa lett Kajdi János seregbíró, és rajta keresztül került a jegyzőkönyv mostohafiához, a Kemény család főágát tovább vivő Kemény Simonhoz, majd a családon belül hagyományozódott. Természetesen az is elképzelhető, hogy a protokollum Fülek 1682-es Thököly-féle ostroma idején kallódott el, amikor II. Koháry István füleki kapitány is fogságba esett. (Koháry a jegyzőkönyv vezetésének idejében működő szécsényi kapitány, I. Koháry István fia volt, így könnyen megörökölhette a kéziratot.)13 A kurucoktól pedig szövevényes úton kerülhetett 1768-ig Erdélybe vagy más román népességgel is bíró területre. Ahogy említettük, megnyugtató választ nem tudunk adni. Mi az első változatot valószínűbbnek tartjuk, mivel közvetlen kapcsolatot teremt a Kemény családhoz, és a kéziratgyűjteményt rendező Kemény Sámuelhez.

A kiadás módjáról

Minden forráskiadványnál igen fontos, hogy a forrás közlője alaposan megindokolja a kiadás szükségességét és a választott módszert. Az első követelménnyel igen könnyű a dolgunk, hiszen a szécsényi seregszéki jegyzőkönyv a magyar végvárrendszer klasszikus korszakából fennmaradt két katonai bíráskodási jegyzőkönyvünk egyike, ráadásul a korábbi, és valószínűleg a jövőben is legfeljebb tucatnyi hasonló forrás felbukkanására számíthatunk. (Erről bővebben ld. Pálffy Géza tanulmányát.) Természetesen az is kérdés11 Kemény János fejedelem özvegye: Lónyay Anna rokonainak: Haller Györgynek illetve gróf Csáky Ferenc feleségének: Lónyay Margitnak terhét is magára véve 1667. okt. 13-án a murányi várban tett bevallásában eddig osztatlanul bírt szécsényi jószágukat Heves-Külső-Szolnok egyesült vármegye alispánjának: Hamvay Ferencnek engedte át, aki ezért cserébe három, az özvegy ellen különböző ügyekben indított pert letett, elengedve a számára már megítélt kártérítés illletve szavatossági összeg nagy részét. A birtokátruházás jogcímét a szerződés nem jelöli meg - nagy valószínűséggel csak zálogosításról van szó - ám mégis ez az irat jelöli ki Lónyay Anna szécsényi birtoklásának végét. MOL P 518. 20. cs. Szécsény No. 13. f. 107-109.

12 MOL P 481. 3. cs. Fase. IV. No. 48. f. 8-15.

13 Ez a második felvetés a bevezető tanulmány szerzőjétől, Pálffy Gézától származik.

10