A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Szabó András Péter: Előszó
ként merülhet fel, hogy miért láttuk szükségesnek a teljes szövegű közlést, hiszen a hasonló jellegű vármegyei közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyvek kiadása során a magyar történettudomány a tartalmi kivonatok mellett tette le voksát. Az in extenso közlést azonban véleményünk szerint messzemenően indokolja a seregszéki jegyzőkönyv ritkasága és magyar nyelve, hiszen míg a magyarországi vármegyei jegyzőkönyveket a korszakban jórészt latinul vezették, addig a mi forrásunkban csak a peres felek leírása, tiltakozásaik, illetve az ítéletek formális része szerepel olykor latinul. Az átírás tekintetében az volt az alapvető célunk, hogy a latin kifejezésekkel bőven élő, és néhol lapidáris tömörségű jogi szöveget - az egyáltalán lehetséges mértékig - olvashatóvá tegyük a történelem iránt érdeklődő közönség számára. Ennek megfelelően modern átírást alkalmaztunk, a központozást, a kis- és nagybetűk használatát a mai gyakorlatnak megfelelően alakítottuk át. Megőriztük azonban a szöveg jellegzetes tájnyelvi hangzóit, „í"-ző nyelvjárását, és a régies szóalakokat. A magánhangzók hangértékének megtartásával a hely- és személyneveket is modern formában írtuk át, ám az eredeti alakokat minden részletinformációt (egybeírás-különírás stb.) megőrizve rögzítettük a mutatóban. A végeredmény a magyar szövegek átírását tekintve Benda Kálmán 1974-ben publikált szabályzata14 és Bak Borbála 2000-ben közölt - már-már a régi magyar nyelv fordítását javasló - irányadása15 között helyezkedik el, természetesen alapozva mindkét történész értékes szempontjaira. A latin szövegek átírásában döntően Oborni Teréz javaslataira támaszkodtunk: a központozást értelemszerűen módosítottuk, az u-v és az i-j betűpárokat pedig a magyarországi kiejtés szerint írtuk át.16 (A forrás gyakorlata egyik esetben sem volt egyértelmű, így ez nem okozott különösebb dilemmát.) A hónapneveket és a tiszteleti címzéseket azonban 14 Benda 1974. Benda tanulmánya egyébként mindmáig a legrészletesebb magyar nyelvű forráskiadási szabályzat. (A sors furcsa fintora, hogy az a kötet, amelynek apropóján készült, mind a mai napig nem jelent meg.) 15 Bak 2000. Bak Borbála formális szabályzatként nem megfogalmazott, de példával illusztrált javaslatcsoportja Oborni Teréz alább említett referátumához hasonlóan az 1999-ben tartott Levéltári Napon hangzott el, amelynek témáját éppen a történeti források kiadásának módszertana képezte. A konferencia értékes előadásai a Fons 2000. évi első számában jelentek meg. Ugyanebben az évben a szegedi bölcsészkar történész diákköre külön kötetbe gyűjtötte a korábban megjelent magyar forráskiadási szabályzatokat. (Forráskiadási szabályzatok. JATE-Press. Szeged. 2000. - Studium Füzetek 5.) 2000 óta nem sok előrelépés történt a területen. A Fons különszámának tanulmányai azonban rendszeres hivatkozási alapot jelentenek. Ha a magyar történész társadalom nem is követi egyértelműen útmutatásaikat, ám legalább van mitől eltérnie a forráskiadásra vállalkozóknak. 16 Oborni 2000. 73-75. 11