A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Forrásközlés
Anno 1657. die 3. novembris. Szécsényi praesidiumban lakozó nemes és vitézlő törvíntevő bírák convocáltattunk nemes és vitézlő törvíntevő bírák50 [!], Géczi Gábor uram őkegyelme házához etc. Levata causa /LIII./ Farkas János és Pap Istók szolnoki magyar kezes rabok, az mint az első terminuson, most is magok személyekben elől állván, azt kívánják, hogy az mely birínyi51 juhászok, Barsi Istók és Kovács Gyurka, Oláh Mihók nevő hitihagyott rabról levágták az vasat az mezőben, ugyanazon gulyások adják meg, valami volt annak az sarca, avagy állassák elől magát Oláh Mihókot.52 Az gulyások is magok személyekben előlállván így replicáltanak az kezes rabok kívánságokra, hogy jóllehet hozzájok ment Oláh Mihók, és kírte őket, hogy levágják az lábáról az vasat, de immár akkor az fél lábáról le volt verve az vasa, és úgy segétettek osztán ők is az másik lábáról is levágni, mivel erős hittel esküdt nekik, hogy őtet Isten szabadította pénz nélköl, és fél, hogy el ne írjék valamint. /34./ 50 A passzus véletlen ismétlése. 51 A Szécsényhez legközelebb fekvő „Berény" a Nógrád megyei Karancsberény falu. Valószínű azonban, hogy nem erről a településről van szó, hanem a hódoltsági Jászberény mezővárosról. A „Birin/Biriny" névalak nem nyújt támpontot, mivel a korszakban mindkét helységet gyakran nevezték így. Egyértelműen Jászberény mellett szól azonban, hogy a perben szolnoki vasas rabok szökéséről van szó, és lábvasban aligha jutottak volna a Nógrád megyei Karancsberényig. Benyomásunkat erősíti a szökésben segédkező gulyások/juhászok említése is. (A nógrádi település Jászberénnyel ellentétben nem volt a marhatenyésztés fellegvára.) Látszólag Jászberény ellen szól az, hogy a két gulyás személyesen jelenik meg a seregszék előtt, ám a Hódoltságban szinte akadálytalanul mozgó szécsényi vitézeknek megvolt arra minden szükséges eszköze, hogy a vádlottakat megjelenésre bírja. Akár az is elképzelhető, hogy a katonák hurcolták őket a szécsényi seregszék elé. (Elismerjük azonban, hogy mi sem tudunk az azonosítás kérdésére minden kétséget kizáró választ adni.) 52 Oláh Mihályt a szolnoki törökök saját sarcának összegyűjtésére, koldulásra bocsátották ki, vasba verve, hogy esetleges szökését megnehezítsék. Oláhért kiküldése előtt a szokásoknak megfelelően szolnoki magyar rabtársai vállaltak kezességet. Mivel a kolduló rab a jászberényi juhászok segítségével mégis megszökött, ezért a szolnoki törökök - ugyancsak szokványos módon - a kezeseken kezdték követelni a szökött rab teljes sarcát. (Szokás volt ilyenkor a kezes rabok kínzással való ösztönzése is.) A szolnoki rabok tehát azért perelték be a szökésben segédkező juhászokat, hogy vagy a szökött rabra, vagy a sarcára valahogyan szert tegyenek. Egy hasonló és hasonló következményekkel járó szolnoki rabszabadítás 1663-ból: (MOL P 1992.1. cs. 5. 1.1663/f. 1-2. és vö. PÁLFFY 1997a. passim) 102
