1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Regionális nézőpontok az első bécsi döntéshez - Fedinec Csilla: Az első bécsi döntés – ukrán nézőpontból

lás volt, ugyanúgy, ahogy ezt Kozma rongyosai tették a határon kívülről. A feketeingesek azonban gyakorlatilag láthatatlanok maradtak.

Fenczikkel kapcsolatban új és fontos részleteket tudunk meg Dariusz Dqbrowski lengyel történész nemrégiben megjelent monográfiájából, melyben a lengyel külügyminisztérium és az ungvári lengyel konzulátus levéltári anyagai alapján azt állapítja meg, hogy Fenczik egyik kulcsfigurája volt Magyarország és Lengyelország Kárpátaljával kapcsolatos terveinek. Lengyelország érdekeltségét az is motiválta a közös lengyel-magyar határ megteremtésében, hogy tekintettel saját nagy számú galíciai ruszin lakosságára, veszélyesnek tartotta egy autonóm ruszin terület szomszédságát, ezért is segítette Magyarországot abban, hogy destabilizálja a kárpátaljai helyzetet és kiprovokálja Magyarország nyílt katonai beavatkozását. Az ungvári lengyel konzulátus szervezte be ügynökének Fencziket (fedőneve „Doktor Ruszin"), aki pénzt kapott a lengyelektől saját lapjai megjelentetéséhez, pártjának, az Orosz Nemzeti Autonomista Pártnak a finanszírozásához, valamint a választási kampányhoz is - ugyanúgy, ahogy Magyarország pénzelte Bró- dyt (fedőneve „Bertalan") és az Autonóm Földműves Szövetséget. Azonban a két politikus mély személyes ellenszenve megnehezítette az együttműködést, ezért Mieczyslaw Chalupczynski ungvári lengyel konzul 1938. július 13-án közölte Fenczikkel, hogy ő és pártja Budapesthez kerül át. Kozma rongyosaival egy időben a lengyelek is szerveztek diverzáns akciókat Kárpátalján egy hivatásos katonatiszt, Feliks Ankerstein irányításával 1938. október végén - novemberben Akcja Lom néven (nehéz magyarítani, szó szerint: Feszítővas Akció). A belső tájékoztatást az ungvári lengyel konzulátus szolgáltatta, többek között a Marina Gyulától kapott információk alapján.38

Mivel a komáromi tárgyalások Bródy kinevezése (október 11.) előtt néhány nappal kezdődtek (október 9.) és a kinevezése utáni napokban (október 13.) véget is értek, így Kárpátalja képviselője szinte napról napra változott. Először Párkányi Iván volt jelen, aki 1924-től a csehszlovák köztársasági elnök hivatalában a Podkarpatská Rus-i ügyek tanácsosa volt, majd a Sy- rovy-kormányban - 1938. október 4-től 14-ig - miniszterként látta el ezt a feladatot, illetve Konstantin Hrabár kárpátaljai kormányzó nyugdíjba vonulása után, október 9-től november 4-ig ő volt a tartomány utolsó kormányzója a cseh-szlovák időszakban. Ideiglenes tagként Iván Zsidovszkij lap- szerkesztő váltotta fel, majd immár a kárpátaljai autonóm kormány képviseletében Edmund Bacsinszkij volt jelen a tárgyalásokon (1925-1929 között parlamenti képviselő, 1929-1938 között agrárpárti szenátor, tagja volt mind a Bródy-, mind a Volosin-kormánynak mint belügyminiszter). Az ukrán történetírás nem szentel nagy teret a komáromi tárgyalásoknak éppen amiatt,

38 Dqbrowski, Dariusz: Rzeczpospolita Polska wobec kwestii Rusi Zakarpackiej (Podkar- packiej) 1938-1939. Torun, Europejskie Centrum Edukacyjne, 2007.

93