1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Regionális nézőpontok az első bécsi döntéshez - Fedinec Csilla: Az első bécsi döntés – ukrán nézőpontból

lenedés után vette kezdetét. Ez jelentette többek között, hogy megindult a kanonizált ukrán történelem konstruálása - a szovjet időszakban nem nemzeti történelmet írtak, hanem a keleti szlávok (oroszok, ukránok és beloruszok) egységét, a nemzetek fölötti szovjet történelmet propagálták. Ez a kontextus fontos annak megértéséhez, hogy a Kárpátalját is ukrán etnikai területnek tartó történetírás a régió szláv őslakosságát ukránnak tartja, a ruszin népnév emlegetését nyílt vagy burkolt szeparatizmusnak tekinti, így ma a ruszinság kérdése nem történeti, hanem politikai kérdés, történelmi távlatban pedig a politikai orientáció egyértelműsítő jelzője. Az adott időszakra vonatkoztatva egyébként a magyar szakmunkák is eszerint tesznek megkülönböztetést a különböző szláv őslakos irányzatok, pártok, személyek között.

Az ukrán államiság 20. századi történelmét feldolgozó alapmű13 is ehhez az elvhez igazodva vizsgálja többek között az ukrán etnikai területek fölött fennhatóságot gyakorló államok viszonyát, hozzáállását az ún. ukrán kérdéshez. Eszerint a 19. században kialakult magyar nemzeti eszme alapvonása a történeti Magyarország területi egységének, s azon belül a magyar hegemóniának a megőrzésére való törekvés, kompromisszumkeresés a Habsburgokkal a szláv népek és a románok nemzeti-felszabadító mozgalmainak kivédésére. A magyarok és a magyarországi nemzetiségek ellentéteit még nyilvánvalóbbá tette az 1948-49-es szabadságharc. A 19. sz. második felétől Magyarország céltudatos magyarosító és elnemzetlenítő politikát folytatott, többek között a Tisza-menti és a zempléni ruszinsággal szemben. Az 1918. február 9-i (március 3-i) breszti békével a központi hatalmak, közte Auszt- ria-Magyarország elismerte a formálódó ukrán államot, ám csak az Oroszországtól elszakadó területek esetében. Saját határainak védelmében a többi ukrán terület függetlenedési törekvéseinek megakadályozására Lengyelország újjászületését támogatta. Azonban már Károlyi Mihály kormánya is fontosnak tartotta a ruszin-kérdést, hiszen létrehozta az ország egyetlen autonóm területét, amit a szocialista Magyarország is elismert, sőt, Garbai Sándor kormánya közvetített a kelet- és nyugat-ukrán köztársaság egyesítése érdekében, amit Szovjet-Oroszország fegyveres beavatkozással akadályozott meg, ráerőszakolva a bolsevik hatalmat egész Ukrajnára.

A versailles-i rendszer „legigazságtalanabb békéje", a trianoni szerződés Magyarország minden addigi külpolitikai törekvését háttérbe szorította, az ettől kezdve egyetlen célnak, a revíziónak volt alárendelve. Ebbe a kontex13 yKpa'ÍHCbKa dep>Ka6HÍcmb y XX cmoAimmi (IcmopuKO-noAimoAoaiuHuú anoAÍ3). Km'íb, flonfrnuHa ayMKa, 1996. A könyv három részből áll: I. Ukrán államiság: eszmék, koncepciók, modellek (1900-1990), II. Ukrajna a külországok stratégiáiban és doktrínáiban, III. Az ukrán állam és az ukrán társadalom a századfordulón. A II. rész (3.) Magyarország-fejezetének Mikola Derzsaljuk, (4.) Csehszlovákia-fejezeté- nek pedig Sztepan Vidnyanszkij a szerzője.

87