1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Regionális nézőpontok az első bécsi döntéshez - Fedinec Csilla: Az első bécsi döntés – ukrán nézőpontból

addig már megjelent visszaemlékezéseket. Ez persze nem teljes felsorolás, csak néhány példa a memoárirodalomból.

Az ukrán történetírásban az 1990-es évekkel, az ország függetlenné válásával új korszak vette kezdetét. Az ukránoknak nem csak azzal a nemzetképpel kell szembenézniük, amit a szomszédos, főleg velük közös történelmet megélt népek alkottak róluk, hanem meg kell teremteniük azt az egységes nemzetképet, amely közös nevezője a sokféle regionális hagyományt ötvöző, a 20. század végén történelmében először önálló államot alkotó történelmüknek.11 A mai Ukrajna történelmi előképének az 1918-20-ban fennálló Ukrán Népköztársaságot tartja. Az ukrán etnikai területek unióját ukrán tagköztársaságként való körülhatárolással legitimálta az 1922-ben megalakuló Szovjetunió, amely az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság területét tovább növelte további etnikai szállásterületeknek tekintett régiók (a Molo- tov-Ribbentrop paktum, valamint a második világháború utáni szovjet-lengyel, szovjet-csehszlovák egyezmények és az 1947-es párizsi békék eredményeképpen), illetve a Krím hozzácsatolásával (egyfajta „hálából" a kelet-ukrán területeket az Orosz Birodalomhoz csatoló perejaszlavi egyezmény 300. évfordulóján, 1954-ben). Az ukrán történelem egyik kulcsfogalma az „újraegyesítés", amelynek kétféle értelmezést ad: jogszerű egyesítése az ország mai területét alkotó régióknak, illetve az a jogszerűtlen lépés, amikor a perejaszlavi döntéssel nyújtott segítség fejében az orosz birodalom bekebelezte az ennek magját képező ukrán kozák területeket, s ezzel a függetlenség helyett lengyel elnyomásból nem kívánt orosz uralom lett. Ennek megfelelően a szovjet történelemből egyetlen elfogadott elem, hogy a Szovjetunió időszakában alakultak ki Ukrajna mai - akkor még mint az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság - határai.

A nemzeti történelem mint önálló diszciplína a 19. sz. végén jelent csak meg Mihajlo Hrusevszkijnek és iskolájának köszönhetően. Elrusevszkij elsőként tette az ukrán történelem tárgyává az „ukrán népet"; azaz az ukrán etnikai közösség történelmével azonosította az ukrán történelmet, függetlenül az etnikai közösség tagjainak állami széttagoltságától a különböző történelmi időszakokban. Elrusevszkij megkonstruálta az ukrán történelmet az által, hogy kiemelte az ukránok társadalmi-kulturális különállásának elemeit a szomszédos, illetve az együtt élő népek, mindenekelőtt a lengyelek és az oroszok történelméből.11 12 A nemzeti újjászületés időszaka az 1991-es függet11 Brubaker kifejezésével: „nemzetiesítő" nacionalizmus. Vö.: Brubaker, Rogers: Nacionalizmus új keretek között. Atelier füzetek 11. Budapest, L'Harmattan Kiadó, 2007.

12 Itt emlékeztetnék arra, hogy az oroszok az ukránokat „kisoroszoknak", Kelet-Ukraj- nát „Kisoroszországnak", a lengyelek viszont „kislengyeleknek", Galíciát „Kislengyelországnak" tekintették. Ugyanez a típusú megközelítés, amikor a magyarok ugyanennek a népnek a vele egy országban élő tagjait „magyaroroszoknak" nevezik.

86