1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Regionális nézőpontok az első bécsi döntéshez - Fedinec Csilla: Az első bécsi döntés – ukrán nézőpontból

pont nem az, mit is tudunk éppen az adott kérdésről, vagy hogy ezzel kapcsolatban mit is kell újraértelmezni. Itt nemcsak egy másfél évtized alatt felhalmozott szakirodalmi tudásról van szó, hanem az 1938-39-es időszak számos kormánytagja, vagy kormányközeli embere írta meg visszaemlékezését, melyek szintén fontos forrásai a korszaknak, s ezek nem olyan kéziratok, amelyek levéltárak mélyén porosodtak, hanem megjelentek nyomtatásban, már 1940-től. A kortárs visszaemlékezések közül Vaszil Grendzsa- Donszkij naplója érdemel elsősorban figyelmet. A Kárpátalján született író, költő, lapszerkesztő, 1938-39-ben a Volosin-kormány hivatalos lapját, a Nova Szvobodá-t szerkesztette, tagja volt az egyetlen legális kárpátaljai párt, az Ukrán Nacionalisták Egyesülete vezetőségének. 1939 márciusában a magyar hatóságok bebörtönözték. Szabadulása után Pozsonyban telepedett le, ott élt 1974-ben bekövetkezett haláláig. 1938. október 7-től 1939 augusztusáig vezette naplóját.5 Sztepan Roszoha - 1938-39-ben az Ukrán Nemzetvédelem félkatonai szervezet vezetője, a Kárpáti Szics törzstagja, az Ukrán Nacionalisták Egyesülete vezetőségének tagja, radikális ukrán nacionalista lapok szerkesztője - elsősorban a szojm eseményeit rekonstruálja. A többi, a szak- irodalomban visszaemlékezésként számon tartott mű olyan kortársak - Vo- lodimir Bircsak (galíciai emigráns, az 1920-30-as években Ungváron volt tanfelügyelő, gimnáziumi tanár),6 Petro Sztercso (1919-ben született, 1938- 39-ben még diák volt),7 Avgusztin Stefán (1938-39-ben a kárpátaljai kormány minisztere),8 Sztepan Klocsurak (már az 1919-es Hucul Köztársaságban is fontos szerepet játszott, 1939 februárjától a Volosin-kormány minisztere),9 Julian Himinec (kárpátaljai születésű ukrán politikus)10 - tollából született, akik Kárpátalja történelmének megírását ambicionálták, keverve a visszaemlékezést a dokumentálás szándékával, illetve körbehivatkozva az

5 IpeunpKa-JloHCbKHÜ, Bacwib: lHacmn i zope KapnamcbKoi ytcpaim: lUodenmiK. Moi cnoeadu. ynopHUKyBanHM Ta iiphmítkh ff. Oeuaicu; BCTynHa craira B. IjibHUUbKO- ro, fl. OeuaKu. y*ropou, BAT BmiaBHHUTBo „3aKapnarra", 2002.

6 BipuaK, BoaoAUMup: Kapnamcbxa yxpaiua: cnoMumi i nepexcußaHHH. Tlpara, 1940.

7 Grepuo, üeTpo: Kapnamo-yxpaiHCbxa depwaßa: JJo icmopii ßmßoAbHoi öopomböu xap- namcbKUX yxpaiHijiß y 1919-1939 pp. [Topouro, 1965.] JlbBÍB, 3a BÚibHy yKpai'Hy, 1994.

8 Visszaemlékezései: IiTrec|>aH, ABrycTUH: 3a npaßdy i ßoAio: chomuhu i demo 3 icmopii KapnamcbKoi yxpainu. T. 1. Topomra, 1973; T. 2. TopoHTO, 1981. Volosin miniszter- elnökről írt portréja személyes tapasztalatai alapján: IIlTecjaaii, Aßi-ycnm: Aßzyc- muH Boaouiuh: npe3udenm KapnamcbKoi yxpainu. Chomuhu. Toponro, 1977.

9 Az 1939. márciusi bukás után Prágában telepedett le, 1945-től szovjet lágerben sínylődött, 1957-ben tért vissza Prágába. Hozzálátott emlékiratai megírásához, de csak az első kötet jelenhetett meg, a kézirat többi részét a titkosszolgálat elkobozta, s többet nem került elő. fOiouypHK, OrenaH: J3.0 ßoAi. Chomuhu. Hbio-MopK, 1978. Vö. non, Hb3h: DnyuKAoneduR nodxapnamcxoü Pycu. y*cropofl, 14-bo B. Ha; lm Ka, 2001. 208.

10 Vö. XuMimeub, KDjiíhh: Moi cnocmepoKeiiHíi Í3 3axapnammH. Hbio-HopK, 1984.

85