1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Regionális nézőpontok az első bécsi döntéshez - Šona Gabzdilová-Olejníková: A bécsi döntés és Dél-Szlovákia, különös tekintettel a Rimaszombati járásra

az állami hivatalnokokét, kiket a csehszlovák kormány helyezett Dél-Szlo- vákiába, csak növelték a Csehszlovákia nyugati határain történő radikális változások következményei.

A kiélezett helyzetben, a felfokozott szenvedélyek és indulatok állapotában, a csehszlovák állami szervek igyekeztek a helyzetet kordában tartani és megakadályozni, hogy a szlovák és a magyar nemzetiségű lakosság között erőszakos cselekményekre kerüljön sor. A pozsonyi Tartományi Hivatal már október 1-jén hivatalos levelet küldött az összes dél-szlovákiai járási parancsnoknak. Ebben megtiltotta, a kirakatokban és egyéb nyilvánosan hozzáférhető helyeken, olyan térképek kifüggesztését, melyek a Magyarországnak esetleg átengedendő területeket ábrázolják. Majd újabb leirat következett, melyben megszabták, hogyan reagáljanak a járási parancsnokok a lakosság viselkedésére. Az Tartományi Hivatal bejelentette, hogy a két ország kormányai között tárgyalások folynak a magyar kisebbség helyzetének rendezéséről és a tervezett területmódosításokról is. Miközben abból a feltételezésből indult ki, hogy nagyon valószínű „a magyarlakta vidék Magyar- országhoz csatolása, de hogy milyen mértékben, az nem ismert."2 A járási hivataloktól általában engedékeny álláspontot vártak el. Azzal a feltétellel, hogy az nem lehet provokatív jellegű, nem akadályozták a lakosságot érzései kifejezésében, pl. az éneklés, zászlók kitűzése, jelvények viselése. Csoportosulások vagy tüntetések esetén, kötelesek voltak felszólítani a szervezőket, hogy azok figyelmeztessék a résztvevőket a rend és a békés jelleg megőrzésére. Az Országos Hivatal hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy közölni kell a lakossággal, hogy „hivatalaink megértik az örömüket, és nem akarják őket semmiben akadályozni, de felszólítják őket a rend és a nyugalom megőrzésére, valamint a garázdaság és a magántulajdon rongálásának kerülésére."3 Érdekes, hogy a pozsonyi Tartományi Hivatal az említett dokumentumban egyszer sem használta a magyar kisebbség, illetve a magyar nemzetiséghez tartozók fogalmakat. Az általános, lakosság kifejezést használta, az etnikai hovatartozás meghatározása nélkül.

1938 őszén Dél-Szlovákia területén a propaganda és tömegtájékoztatás gyakori formája volt a röplap, melyet elsősorban a magyar fél használt. A röplapokat magyar és szlovák nyelven is nyomtatták. Néhány esetben ezeket repülőgépből szórták szét. így történt ez a Rimaszombati járás területén is október 20-án. Több különféle szövegű röplapról van szó, melyek főleg szlovák nyelven íródtak (7).4 Szerzőik főleg a Rimaszombati járás lakosságának szlovák részét akarták meggyőzni, pozitív fényben feltüntetve számuk2 Státny archív (SA) Banská Bystrica, pobocka Rimavská Sobota, fond (f.) Okresny úrad (OÚ) Safárikovo, prezidiálne spisy (prez.), kartón (k.) 1. Politické pomery - smernice.

1 U.o.

4 Magyar nyelven 2 különböző szöveg volt.

61