1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)
Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Popély Gyula: A komáromi tárgyalások (1938. október 9–13.)
Nos, valóban Tiso előterjesztette a csehszlovák delegáció hivatalos javaslatát. Nagy a valószínűsége, hogy azt ő maga sem vette komolyan, ugyanis ez a javaslat még csak nem is érintette a területátadás kérdését. A felvidéki magyarság problémáját területi autonómia kilátásba helyezésével kívánták rendezni a továbbra is Csehszlovákia részét képező autonóm Szlovákia valamint az ugyancsak autonóm Kárpátalja tartományok keretein belül. Egyáltalán nem volt meglepő, hogy ezt az elvet a magyar küldöttség nem fogadhatta el tárgyalási alapnak. Kánya külügyminiszter Tiso javaslatát egyszerűen rossz viccnek nevezte. A magyar fél mindjárt arra is emlékeztette a szlovák politikusokat, hogy a magyar kormány a tárgyalások megkezdése előtt félreérthetetlenül Prága tudomására hozta, hogy területi koncessziókról óhajt tárgyalni, amihez a csehszlovák kormány hozzájárulását adta. Tisoék javaslata tehát nincs is összhangban a kölcsönösen megállapított tárgyalási alappal. A csehszlovák delegáció - látva azt, hogy a magyar fél következetesen ragaszkodik a területi rendezés elvéhez - mindjárt egy újabb javaslattal is előállt, amelynek értemében már bizonyos magyarlakta területek visszaadására is hajlandóságot mutatott. Eszerint Csehszlovákia átengedné Magyarországnak a Csallóközt - négy Pozsony környéki község kivételével -, de ezt is csak azzal a kikötéssel, hogy a Magyarországhoz visszakerülő Komáromot szabad kikötővé nyilvánítják. A Magyarországnak felajánlott csallóközi terület mindössze 1 838 négyzetkilométer kiterjedésű volt, 105 418 lakossal. A magyar tárgyalófél Tisoék második javaslatát sem fogadta el tárgyalási alapnak. Gróf Teleki Pál például mindjárt rámutatott, hogy ez a javaslat még az 1930. évi csehszlovák népszámlálási adatok alapján egyértelműen magyar többségű területeknek is csak töredékére vonatkozik. E javaslat elfogadása tehát nem oldana meg semmit, mivel továbbra is nagy összefüggő magyar területek maradnának csehszlovák uralom alatt.7 Tiso igencsak meglepő módon reagált Teleki észrevételeire. Felvetette: vajon a Csallóköz Magyarországhoz való visszacsatolása után nem volna- e lehetséges valamilyen lakosságcsere Csehszlovákia és Magyarország között? Tiso ezt úgy értelmezte, hogy a még mindig Csehszlovákiában maradó magyarokat egyszerűen áttelepítenék Magyarországra cserébe a magyarországi szlovákokért. Ez a javaslat azonban annyira bizarrnak tűnt, hogy azzal a tárgyalások folyamán nem is foglalkoztak. Ellenben Kánya Kálmán felvetette, hogy esetleg a helyi lakosság népszavazás útján is dönthetne ez általa lakott területek hovatartozásáról. A csehszlovák delegáció azonban a népszavazás elvének alkalmazásáról hallani sem akart. A fokozatosan türelmét vesztő Kánya Kálmán azután felszólította a csehszlovák küldöttséget, hogy terjesszen elő újabb konkrét javaslatot, de az már 7 Uo. 759-763. 54
