1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Popély Gyula: A komáromi tárgyalások (1938. október 9–13.)

A két küldöttség másnap, október 10-én délután 14.00 órakor folytatta az előző nap estéjén felfüggesztett tárgyalásokat. Itt Ivan Krno előadta a csehszlovák fél válaszát a magyar delegáció előző napi javaslatára. Amint azzal számolni lehetett, a csehszlovák válasz minden tekintetben elutasító volt. Jellemzőnek tekinthető, hogy az főleg a népszavazás elvének és gyakorlatának alkalmazását tartotta elfogadhatatlannak. Arról is vita alakult ki a két delegáció között, hogy vajon hiteleseknek tekinthetők-e az 1910. évi nép- számlálás nemzetiségi adatai? E vita folyamán Tiso ismételten javasolta a tárgyalások hosszabb időre való elnapolását, ezzel azonban a magyar fél nem értett egyet. Mindössze abban sikerült megegyezniük, hogy másnap - október 11-én - folytatják az elkezdett tárgyalásokat.5

Október 11-én délelőtt 9.00 órakor először a szakértők tanácskoztak. Ezen a megbeszélésen is csak arról folyt a meddő vita, hogy mennyire tükröztek valós állapotokat az 1910. évi népszámlálás nemzetiségi, illetve anyanyelvi adatai. A magyar szakértői ragaszkodtak a népszámlálási statisztika hitelességéhez, ellenben a szlovákok azokat elfogadhatatlanoknak tartották. Szerintük reálisabb etnikai viszonyokat tükröznek az 1850. évi népösszeírás, valamint az 1880. évi népszámlálás adatai. Végül is a szakértők megbeszélése eredménytelenül zárult. A két fél eltérő álláspontjai még csak nem is közeledtek egymáshoz.

Ezen a napon a délutáni órákban a delegációk is folytatták a tárgyalást. Ezen Tiso mindjárt arra tett javaslatot, hogy napolják el a tárgyalásokat, mivel a csehszlovák küldöttségnek időre van szüksége, hogy saját szakértői bevonásával ellenjavaslatot dolgozzon ki a magyarok október 9-i javaslatára.

Kánya Kálmán magyar külügyminiszter erélyesen visszautasította ezt a halogató és időhúzó taktikát. Arra is rámutatott, hogy a magyar fél egy felkészületlen, határozatlan és koncepció nélküli csehszlovák küldöttséggel áll szemben. Kifogásolta, hogy a csehszlovák delegációnak nincsenek sem földrajzi, sem néprajzi szakértői, pedig kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a tárgyalások fő célja a területi kérdések rendezése. Tiso azonban nem is reagált érdemben Kánya kifogásaira, és makacsul csak azt hangoztatta, hogy a tárgyalásokat újból halasszák el másnap déli 12 órára. A nyomaték kedvéért azt is bejelentette, hogy az eredeti magyar javaslatokkal az aznap este 18.00 órára összehívott prágai minisztertanács fog foglalkozni. A magyar tárgyalófél nem tehetett mást, minthogy beleegyezett a tárgyalások elnapolásába.6

Másnap, október 12- én kezdetét vette a tárgyalások negyedik fordulója. Nem vitás, hogy az előző három nap csehszlovák részről kimondottan időhúzással telt el. Csak remélni lehetett, hogy az október 12-én déli 12.00 órakor elkezdődő negyedik fordulóban talán felgyorsul a tárgyalás menete.

5 Ádám Magda (szerk.): Diplomáciai iratok, i. m. 747-750.

6 Uo. 750-759.

53