1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)
Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Szarka László: Németország szerepe az első bécsi döntés előkészítésében
s tisztán látják, hogy Csehszlovákia sorsa, a csehszlovák válság kezelése az egymással szembenálló nagyhatalmak döntésétől függ: „A krízis kedvező megoldása a III. birodalom kezében van. A III. birodalom jelenleg válaszúton van és merem remélni, hogy el fog minden olyan lépést kerülni, amely maga után vonhatna egy katasztrófát. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez tisztára német-angol kérdés, tehát, ha a III. birodalom bizonyos enyhébb magatartást fog tanúsítani, az tisztára az angol befolyásnak lesz köszönhető."23 A csehszlovák válságnak 1938 szeptemberében már nem volt belső alternatívája. Amikor Prágában 1938. szeptember 8-án a köztársaság mértékadó nemzetiségi pártjai (köztük a szudétanémetek és a szlovákok képviselői) közös döntést hoztak az állam radikális átalakításának közös kikényszerítése érdekében, valójában már egyikük sem gondolta komolyan az ország területi és politikai integritásának megőrzését.24 Az 1938. évi csehszlovák válság nagyhatalmi kontextusában Benes alapvetően a britek és a franciák józan helyzetfelmérésében bízott: abban, hogy felismerik, Hitlert nem lehet ideiglenes engedményekkel feltartóztatni. Ezzel szemben a magyar külpolitika igyekezett megőrizni annak látszatát, hogy a négy európai nagyhatalom együttes támogatását igényelte és legalább elvi szinten meg is kapta az Anschluss után kialakult helyzetben. Mindenesetre Magyarország számára a csehszlovák válság idején kezdettől fogva alapvető érdeke fűződött ahhoz, hogy a magyar kisebbség megoldásában ugyanazon alapelvek érvényesüljenek, mint a szudétanémetek esetében. A magyar kormány 1938 májusáig napirenden tartotta a teljes Szlovákia visszacsatolását jelentő elképzelést, s erre nézve áprilisban még szondázta a német külügyminisztériumi vezetésnek és magának Hitlernek az álláspontját. Apor Gábor külügyminiszter-helyettes az alábbi utasítást adta Sztójay berlini követnek: „...hálásak volnánk Ribbentropnak, ha a birodalmi kancellár emlékébe idézve az akkori (1937. novemberi - SzL) kijelentéseit, vele ezzel kapcsolatban közölni szíves volna, hogy a magyar kormánynak az a határozott szándéka, hogy a felvidék visszacsatolása esetén az ott lakó tótoknak és ruténeknek széleskörű autonómiát adjon".25 Diplomáciatörténeti közhely, hogy Hitler további agresszív terjeszkedési terveivel szemben Anglia, Franciaország a csehszlovák válság heteiben-hó- napjaiban ideig-óráig elhitte, hogy az appeasement politika engedékenysé23 Uo. 24 „Szudétanémetek kérdezték, vajon hajlandók-e közösen küzdeni karlsbadi pontokért? Tiso felelt elsőnek: tótok még radikálisabbak, mert már 1920 óta követelik Csehszlovákia átalakítását föderatív állammá. Természetes, hogy együtt kívánnak haladni többi nemzetiséggel. Magyar és lengyel hozzászólás után egyhangúan elfogadták karlsbadi pontokat (nyolcadik kivételével) azzal, hogy állam leggyorsabb átszervezése szükséges." MOL - K 74 - számjel - 1938- Prága - bejövő 25 Ádám Magda (szerk.): A müncheni szerződés létrejötte, i. m. 327. 31
