1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)
Az első bécsi döntés hatása és utóélete - Janek István: A szlovák vezetés külpolitikai törekvései a komáromi tárgyalásoktól 1945-ig
még azt is hozzátette Tiso kijelentéséhez, hogy „a szlovákok inkább a háborút választanák, minthogy 400 000 szlovákot Magyarországnak átengedjenek."9 1938. október 13-án végül 5 405 négyzetkilométernyi területet ajánlottak 349 ezer lakossal, amelyből 342 ezer magyar nemzetiségű volt. Teleki a Cseh-szlovák ajánlatot lemérsékelt Trianonként jellemezte, amely stratégiai és közlekedési szempontokon alapul és 90 százalékos többségű magyarlakta területeket kapcsolt volna el. Emellett másik fő hibaként azt említette, hogy több magyar népességű város is kimaradt az ajánlatból: „Azért hogy ne kelljen esetleg egyes területeken új vasútvonalakat építeni, nem lehet zárt etnográfiai egységeket megbontani. Nem lehet városokat önkényesen visszatartani és a városok vásárterületének biztosítása címén nagy magyar tömböket szlovák területeken meghagyni."10 11 Teleki kifejtette, hogy a csehszlovák javaslatot11 a 20 évvel korábbi szempontok alapján állították össze, ezért ez teljes egészében elfogadhatatlan a magyar delegáció számára. Teleki a magyar területi követeléseket egyértelműeknek tartotta, amelyek tisztán az etnikai elveken alapulnak és nincsenek tekintettel a szlovák fél közlekedési és stratégiai szempontjaira. Durcansky Telekinek elmondta, hogy a saját javaslatuk figyelembe veszi az egyenlőség elvét, ami alatt azt kell érteni, hogy a határok úgy lettek megállapítva, hogy pontosan annyi magyar maradjon Szlovákiában, mint amennyi szlovák marad Magyarországon. Ez az egyetlen elv, amely alapján Durcansky szerint el lehet járni, mivel etnikai határt kijelölni a lakosság vegyes összetétele miatt szerinte lehetetlen, ezeken a területeken. Teleki ezt úgy értékelte, hogy „...magyarokat akarnak túszokként fogva tartani". Válaszában figyelmeztette Durcanskyt, hogy „...itt most arról van szó, hogy egy igazságos határmegvonás útján megalapozzuk a két nemzet barátságát, nem pedig arról, hogy kölcsönösen túszokat tartsunk egymás birtokában".12 Végül a magyar küldöttség Imrédy Béla magyar miniszterelnök sürgetésére szakította meg a tárgyalásokat. Kánya okfejtése szerint azért kellet megszakítani a tárgyalásokat, mert a viták túlságosan elhúzódtak, közeledés nélkül, így nem látta értelmét a komáromi tárgyalások folytatásának. Kánya kifejtette, hogy a saját követeléseiken tudtak volna kisebb módosításokat eszközölni, de arra, hogy ellenpartnerük mennyire nem veszi figyelembe az etnikai elvet és emiatt milyen keveset ajánlanak nem voltak felkészülve. Kánya, ezután Tiso felé kissé meghajolt, anélkül hogy a szlovák delegáció többi tagjától elbúcsúzott volna és kisietett a teremből. A magyar bizottság tagjai követték példáját. A két fél közötti megbeszélések ezzel októ9 A megjegyzést Jozef Zvrskovec a szlovák delegáció tagja tette lásd: Uo. 763. 10 DIMK. II. kötet. 492. sz. irat, 766. 11 A csehszlovák delegáció ellenjavaslatát lásd: DIMK. II. kötet. 492/b. dokumentum, 770. 12 DIMK. II. kötet. 492. sz. irat, 767. 154
