1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Vadkerty Katalin: A belső telepítések Csehszlovákiában a második világháborút követő években

nem vettek részt a köztársaság szétverésében. A c) csoportot az antifasiszták, illetve a köztársaságért aktívan harcolók alkották.

A bizottság munkájáról nem maradt feljegyzés, de feltételezzük, hogy működése nem elégítette ki az Szlovák Nemzeti Tanácsot, mert az 1946. november 28-án saját betelepítési bizottságot létesített, és megbízta a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság elnökét, Dániel Okálit, és a Szlovák Telepítési Hivatal elnökét, Ján Cechet, hogy dolgozzák ki a csehszlovákiai magyarkérdés végleges rendezési tervét. A szlovákok sokat vártak az új bizottságtól, amely pl. „ünnepélyesen követelte" Magyarországtól a magyarkérdés megoldását. Ennek ellenére a bizottság hónapokig nem ülésezett, majd - érdektelenségre hivatkozva - 1948-ban az ülések teljesen elmaradtak. A lakosságcsere megkezdését követően a bizottság a Magyarországról áttelepült szlovákok problémáival foglalkozott, szinte kihangsúlyozta a lakosságcsere elsőbbségét a belső telepítéssel szemben. A Megbízottak Testületé 1948. március 15-ei ülésén elemezte a bizottság munkáját, és elrendelte a tevékenység aktivizálását.4

A kommunista hatalomátvételt (1948. február) követően a belső telepítés irányítását Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága (CSKP KB), illetve Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága (SZKP KB) vette át. Továbbra is napirenden maradt a déli, magyarlakta területek elszlovákosítása, de most a szocialista iparosítás, illetve a mezőgazdaság szocializálása nevet kapta. A belső telepítést a CSKP KB mellett létesített Betelepesítési Bizottság irányította, amelyben az SZKP-t rendes tagként három szlovák tisztségviselő képviselte. A kormány határozata szerint a belső telepítés továbbra is országosan irányított, közös tervek alapján megvalósított, egységes folyamat maradt. Ezzel a kommunista rendszer is átvette Beneá elnök 27/1945-ös dekrétumát. A csehországi és a szlovákiai betelepítési terveket a Belügyminisztérium terjesztette jóváhagyásra a kormány elé, így az egységesítés a kormány feladata lett.

A szlovákiai belső telepítéssel a Szlovák Telepítési Hivatal elnöksége 1948. január 7-én foglalkozott, és a Központi Kitelepítési Bizottság átalakítását javasolta. Javaslatát a kormány elfogadta, s elrendelte, hogy záros határidőn belül két új tervet dolgozzon ki. Az első, a rövid távú terv teljesítési határideje 1948 decembere, a „távlati terv" a külföldi szlovákok újabb tömegeinek a hazaszállítását célozta meg. Ezt a tervet a Belügyi Megbízotti Hivatal, illetve az állambiztonsági osztály felügyelte. Az SZKP KB titkársága mellett is megalakult a lakosságcserén felüli kitelepítéssel, illetve a belső telepítéssel foglalkozó bizottság. Kiemelt feladatuk volt az iparosítással végrehajtott

4 Uo. BM-B 1383., 1716:3. f. Az 1945. november 28-ai ülés jegyzőkönyve. Archív pre- zidenta republiky Praha (Köztársasági Elnöki Hivatal Levéltára, Prága; a továbbiakban: APR), 1023:1361/1/2-11., határozat: 79/biz-1947. SÚA Praha, Miniszterelnöki Hivatal, 728: III—1: a kormány 1947. január 10-ei ülése. SNA, FMH-A, Titkárság, 182/47-titk. Juraj PURGAT: Prvé kroky Bratislava. 1970. Az első lépések. 167. p.

97